A mese születéséről így vall a szerző: "Sokat segítettek a gyerekek, akikkel az óvodában, táncházakban éveken át játszottam rózsakereső utazást. Az alapötletet a magyar népdalok és a folklórkincs egészének gazdag szimbólumai sugallták."
Az alkotók ezt folytatták tovább, különféle magyar, cigány és bengáli népdalok, mesék, versek, álmok, és főként saját élményeik alapján. Nem az a legfontosabb, hogy a gyerekek - és felnőttek - logikusan kövessék a történetet, inkább az, hogy találkozzanak a mese karaktereivel: ki is az a Szindbád, hogy is van ez a Szerelem és a szeretetlen Boszorkány, milyen a ritmusnyelv, mire jó nekünk, s meddig ér az álom. Mozog a képzelet ebben a fura világban, miközben a dalokat, s a néha meglepő hangokat hallgatják, és a néptánc motívumait felhasználó és azokat újrafogalmazó táncokat nézik.
A mese, pedig kezdődhetne akár így:
Egy virágos kiskertben hosszú hajú, piros arcú lány sétálgat: ő MIRA. Jókedvűen dudorászik, virágait nézegeti, öntözgeti. Kertjének dísze a rózsa, melynek szirmai közt a Szerelem lakik. De egy napon a Boszorkány ellopja a rózsát! A síró Mirát madara vigasztalja, majd együtt a rózsa keresésére indulnak. A kacskaringós út egy folyóparthoz vezet, ahol Mira fáradtan álomra hajtja fejét. S álmában leli meg, amit keres?
A(z) Dunaújvárosi Bartók Táncszínház előadása
Hozzászólások