Bátorság. Leleményesség. Hit. Ezekre van szükség ahhoz, hogy valaki elinduljon felfelé az égig érő fa derekán. A lélek útján. A felnőtté válás felé.
És János elindul. Úgy indul neki a fának, hogy nem is sejti, mennyi csoda, szépség, kaland és nehézség vár rá.
Odafönt aztán megtanulja, mit jelent élni a lehetőséggel, milyen is az a hely ahol még a madár se jár, hogy miért nem szabad bemenni a tizenkettedik szobába, milyen a szerelem első látásra, mit jelent az hogy „ha addig élek is”, milyen az amikor a jó tett helyébe jót várj és hogy a gebéből is lehet táltos.
Megismeri a félelmet, a szerelmet, a barátságot, a rosszindulatot, a jó szándékot, a fájdalmat és a boldogságot is.
Senki sem születik hősnek, de talán egy kicsit azzá válhat, ha tiszta szívvel és nyitott lélekkel járja az útját.
A(z) Zentai Magyar Kamaraszínház előadása
Hozzászólások