Képzeljünk el magunknak egy jobbat, aminek mi vagyunk a főszereplői. Ahol bármi lehet belőlünk, ahol mi alakítjuk a szabályokat, ahol az igazság érvényesül, ahol megélhető az el nem múló szerelem és mindennek csak a fantáziánk szabhat határt.
Don Quijote így él, és miért ne élhetne bárki így? Vajon mit tesz egy közösség, ha az egyik tagja egyszer csak úgy dönt, ma ő Don Quijote?
A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása
Hozzászólások