Játék a találkozásokról és a szerelemről - munkabemutató

ifj. Alexandre Dumas, Wong-Kar-Wai, Steven Soderbergh, Emmanuel Mouret motívumok felhasználásával a szöveget írta: Sediánszky Nóra.

Találkozások. Találkozások, melyek sokszor csak pár percig, néhány óráig, esetleg egy-két hétig tartanak; máskor hosszú évekre otthonra, vagy kelepcére lelhetünk bennük; olykor egy „véletlen” találkozás egy egész életre szólhat. Máskor csupán a képzeletünkben játsszunk le egész történeteket egy gesztus, vagy néhány odavetett szó alapján; belső forgatókönyveket írunk, történeteket színezünk ki és mesélünk magunknak, melyek aztán a maguk valóságában sohasem történnek meg. De melyik valóság, melyik dimenzió nevezhető reálisnak és igazinak?
Olykor ugyanazt éljük és álmodjuk egyazon pillanatban, még ha ezer mérföldre vagyunk is egymástól, vagy épp ellenkezőleg: ha egymás mellett állunk, egymás ölelésében keresünk menedéket, épp akkor vagyunk talán teljesen eltérő világokban, egész más lelki vagy szellemi síkon létezünk. Milyen elképzelésekkkel, vágyakkal, belső tartalmakkal és hiányokkal érkezünk egy-egy hosszabb-rövidebb találkozásra, miért látunk meg olykor valakit, máskor miért tévesztjük azonnal szem elől, vagy nézünk éppen szándékosan félre? Mi szabja meg, hogy melyik találkozásunk lesz csupán egy útközbeni epizód, egy másikból viszont hosszú ideig tartó „nagy történet”? Mi erősebb: valóság, képzelet, belső késztetés vagy félelem? Hol ér véget a realitás és kezdődik az – adott esetben – mindennél intenzívebb „belső mozi”?
Nyolc, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetre, nyolc találkozásra épülő előadásunk a fenti kérdésekre is keresi a választ – vagy inkább csupán kérdéseket tesz fel, a válaszadás és elgondolkodás lehetőségét a közönségre bízva.
Játék (olykor komolyan, olykor komolytalanul) érzésekkel, pillanatokkal, önmagunkkal, egymással. Mert játszani is együtt a legjobb.