Hahó! Én vagyok az, a Tükör! Figyeljetek jól, elmesélek nektek egy történetet! Gondolom, ti is ismeritek a népszerű Grimm mese, a Hófehérke történetét. Van ám pár részlet, amit biztosan nem tudtatok eddig. Olvassatok csak tovább! Hófehérke és a Herceg már a történet közepén egymásra talált, és boldogan éltek az erdő mélyén. Ez persze nem tetszett a gonosz Királynőnek, így szörnyű bosszút forralt: elkészítette a legmérgesebb varázsszert, az Álomcsókot. Ezt a láthatatlan varázslatot a törpék házára bocsátotta. Féltékenység és harag lett úrrá mindenkin: a törpéken, a Hercegen és Hófehérkén is. A Királynő terve az volt, hogy miután Hófehérkét mindenki ellöki magától, a magára maradt leányt könnyebben el tudja tenni láb alól. Ez a terv azonban kútba fulladt, mert én, a Tükör, nem bírtam ezt jó szemmel nézni. Kibékítettem a szerelmeseket. Ám ezután sem csillapodott a Királynő dühe, sőt! Tükörországból magához hívatta a félelmetes UU sereget. Még szerencse, hogy a hűséges Vadász lelkiismerete közbeszólt: figyelmeztette a Hófehérkét védelmező csapatot, és furfangos csellel legyőzték a sötét hadsereget. Néhány nyugodalmas nap következett a törpék háza táján. A Herceg és Hófehérke kényelmesen berendezkedett az erdőben, és segítettek a bánya körüli munkálatokban is. Még gyémántot is találtak, így a Bányafőnöknek fellendült a gazdasága. Úgy tűnt, hogy most már minden rendben lesz, ám ez közel sem volt így. A gonosz Királynő maga lépett a tettek mezejére: felismerhetetlenül rút külsőt öltött, és útra kelt egy mérgezett almával a törpék házához, hogy Hófehérkét végérvényesen kiradírozza ebből a meséből. Innentől megint ismerős a történet, igaz? Vajon a musicalben is beköszönt a boldog befejezés?