Az ifjú József, Jákob fia, álmai és kiváltságos helyzete miatt testvérei irigységének célpontjává válik. Egy kiszáradt kútba vetik, ahol három napig nem talál rá senki. Innen indul az út: rabszolgaként Egyiptomba hurcolják, ahol újra és újra felemelkedik, majd elbukik, mígnem a fáraó udvarában egy nap eljut oda, ahol az álmai már nemcsak menekvésül szolgálnak, hanem sorsformáló erővé is válnak... József története így válik a bukások és újjászületések ciklusává, az identitás keresésének és a megbocsátás lehetőségének drámájává, amelyben örök emberi kérdések visszhangoznak: ki mondja meg, kik vagyunk? Mások, az álmaink, vagy az a sötét verem, ahonnan újra és újra kimászunk?

Thomas Mann monumentális műve, a 20. századi epika egyik csúcspontja: egyszerre mitológia és pszichológia, történelem és költészet. A bibliai történetet nem pusztán újrameséli, hanem feltárja annak mélyrétegeit: az emberi tudat hajnalát, a hit és hatalom viszonyát, a történetmesélés örök körforgását. Egyszerre ironikus és áhítatos, játékos és filozofikus mese ez – mintha maga az idő beszélne a múlt mélységes mély kútjából.

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása