Csabó ötéves, Szaszka hat, Gigi még csak négy. Egyikük gyerekotthonban lakik, a másik kettő nevelőszülőknél. Nincs igazi otthonuk, nincs igazi családjuk, nincsenek saját játékaik és szép könyvespolcuk. De nagyon bátrak, van varázstelefonjuk és egy hírvivő, beszélő galambjuk, Kukrú, aki mindenben segíti őket. Mert hiába választja el őket egymástól sok-sok kilométer, mégis tudják, hogy testvérek és összetartoznak, együtt kell élniük. Legyőznek minden akadályt, kicselezik a felnőtteket, átmásznak falon, kerítésen, hogy összetalálkozhassanak, mert összetartoznak.
Hogy ki vagyok én, kicsodák a szüleim, mi történt azokban az időkben, amire nem emlékszem, még akkor is nagyon fontos kérdések, ha az ember biztos családi légkörben nő fel az édesszüleivel. Hát még akkor, amikor egy nevelőintézet lakója. Ebben a szívmelengetően szép történetben három gyerek keresi a szüleit, egymást, egymás tükrében önmagukat. Paulon Viktória személyes indíttatású története örökbefogadott gyermekei fantáziadús, mesés elemekkel átszőtt magánmitológiája.
Író: Paulon Viktóra
Bábszínpadi adaptáció: Gimesi Dóra
Rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna
A(z) Budapest Bábszínház előadása
Hozzászólások