LUNA

A LUNA című előadásnak célja, hogy minőségben reprezentálja a valós és létfontosságú eszközt, a tánc kifejező erejét. Az est folyamán a néző betekintést nyerhet egy olyan fizikai állapotba, ahol a gravitáció elképesztő erejével játszadozva, annak tereit ferdítve, különböző energiákkal dolgozva hozz létre egy egységet. Az, ami belül (bennünk) történik, sosem tud maradéktalanul azonos lenni azzal, ami „kívül” - velünk történik aktivitásunk, cselekedeteink során. Bár a világban való minden jelenlétünk szerepszerűként működik, elgondolkodtató jelentőséggel bír. Kik is vagyunk voltaképpen, ha „szerepeinkkel” nem vagyunk azonosak? Van valami tehát, ami nem oldódik belőlünk a világban, nem tud „külsővé” lenni, bármennyire is szeretnénk olykor-olykor. De létezik-e ez a mindannyiunkban feltételezhető „én-mag”, ha nem igazán objektiválható, nem kaphat kifejezést? Nos, ennek a sajátos kettősségnek, létezésünk mélyrétegében fellelhető törésvonalnak kíván a darab művészi formát adni, nonverbális kifejezést. Maday Tímea Kinga Magyarországon páratlanul kimagasló szakmai múltjában, olyan tapasztalatra tett szert a nemzetközi szféra kimagasló művészeivel együtt dolgozva, amely által olyan eszközhöz nyúl, ahol a tiszta mozgáskultúrát használva jeleníti meg gondolatait. Olyan világhírű együttesekkel és alkotókkal dolgozott, mint Rosas, Anne Teresa de Keersmaeker, Cirque du Soleil, Hofesh Shechter, Anouk van Dijk, David Hernandez és Falk Richter, amely egyértelműen a sokszínűségre ad okot.

Verso

Verso, mint a dolgok visszája, ellentétes oldala. Az előadás egy kifordított, párhuzamos értelmezésű világ, esztétikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozó, a megszokottól eltérő, ellentmondásos olvasztótégely, amiben olyan karmával találjuk szemben magunk, amit nem ok-okozat követ, mégis valahogy tetteink, vagy vágyaink okán jön létre, ám a nem várt módon. Ez a véletlenszerűség szülte kifordult világ a tetteink előre láthatatlan következményeivel jön létre. Nem a megszokott rendben, és várt módon zajlik a mozgás ebben a létben. A mozdulatok maguk is mintha a visszájukra lennének hajtogatva, nem abban az irányban haladnak, ahogy azt a logika megkövetelné. Ez a kifordított világ a teljes őrületig facsarja, kiveti magából a benne létezőt, és csúcspontján visszahuppan a valóság realitásába. Hogyan, hány féle képpen kaphatunk fonákot az életben? A kérdés már önmagában nem megszokott módon van feltéve, hiszen ezt a jelzőt ritkán, vagy épp soha nem használjuk az életre reflektálva. A válasz, az alacsony, vagy túl magas cél, esetenként az eszközök helytelen használatában nyilatkozik meg. Greguss Ágost (bölcseleti doktor) szerint a fonákság, az aljas (alacsony)-ból fejlődik és gyarlóságot jelez, de valami kellemesnek a túlhajtásából is eredhet, mint például az oktalan jószívűség mások felé, ily módon átmenetet képez a komikumba. Akár drámai köntösbe bújtatva, olyan pillanatok teremtése lehet ez, ahol kettős jelentéssel bíró érzetek kelnek életre. 

LUNA
Táncművészek: Bali Boglárka, Baumgartner Krisztina, Gaál Júlia, Horváth Zita, Mangi Kornélia, Nyeste Adrienn, Varsányi Szonja Zoé
Konzulens: Hámor József
Zene: Montázs
Fény: Vajda Máté
Jelmeztervező: Maday Tímea Kinga
Koreográfus-rendező: Maday Tímea Kinga

Verso
Előadók: Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Szilvási Anna, Tóth Laura, Dabóczi Dávid
Technikus: Fogarasi Zoltán
Öltöztető: Deák Orsolya
Mentor: Szögi Csaba
Zeneszerző: Mádi László
Koreográfus: Mádi László