„Gyerekek voltunk a nővéremmel, ő kilenc, én ötéves, és tudtuk, hogy valami történt. Tudtuk, hogy nem kapunk igazi válaszokat, amikor azt kérdezzük, hogy apa miért dolgozik ennyit. És anya miért nem kel fel reggel, és csinál nekünk reggelit. És tudtuk, már azelőtt, hogy a nagynénénk megjelent itt, hogy valami nagyon megváltozott. Éreztük, hogy ez most egy új élet, és anya mostantól másféle anya lesz, mi pedig másféle gyerekek, és nem tudom, hogy a tesómnak mi járt a fejében, én viszont ezt gondoltam: egy olyan kisfiúnak, akit most hagyott el az apukája, egyáltalán nem kéne holnap óvodába mennie. Megérdemelném, hogy itthon maradjak, egész nap pizsamában a tévé előtt, és ha már itt ragadt a nyakunkon a hülye nagynénénk, csináljon nekem bundáskenyeret tejföllel és kakaót színes pillecukorral.”

A Médea gyermekei kiskamaszoknak beszél a válásról, a családi egység felbomlásáról az azt megélő gyerekek szemszögéből.

Suzanne Osten és Per Lysander koncepciója alapján az előadás szövegét írta Németh Nikolett. A szövegben részletek szerepelnek Max Porter A bánat egy tollas állat és Elena Ferrante Amikor elhagytak című műveiből.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása