Meg a Sátán, meg én

A Dialog n. o. előadása.
Egy kozmikus utazás története, amely mégis nagyon emberi, nagyon zsigeri pillanatokat örökít meg.
A történet főszereplője a Költő – aki a nagy mű megírására vágyik, de szerződése az ördöggel egyáltalán nem tudatos. A Sátán az, aki szinte politikusi eszköztárral manipulálva irányítja a történéseket, a Költő öntudatlan félálomban követi vagy szenvedi el az eseményeket. Ennek ellenére a Sátán nem egy démoni alak, aki fölötte áll az univerzum törvényeinek, emberi vágyak és ösztönök megtestesítője, a szabadság hírnöke, aki manipulációjával, játékával felerősíti az emberi társadalom árnyait; egy züllött, cinikus filozófus – legnagyobb eszköze a tisztánlátás, a romlást az ember saját maga idézi elő.
A Költő meg a Sátán végignyargalnak a középkoron és Európán, felbukkannak Shakespeare korában Angliában, megjelennek Pannóniában Mátyás király bolondjaként, meglátogatják a spanyol Armadát, de kis kitérőt tesznek az Úristen rezidenciájára is. Isten és a Sátán kapcsolata Soóky olvasatában olyan, mint a nagypolitika: a jót és rosszat megtestesítő, a világot irányító két pólus valójában szövetségese egymásnak. Találkozásuk cinikus összekacsintás.
Soóky egyik legérettebb, legsűrűbb drámaszövegét Keszég László állítja színpadra, akivel már harmadik alkalommal dolgozik együtt a Dialóg csapata.