Mostanában mondogatják, hogy idő nem létezik, csak órák léteznek. És észre se vesszük, hogy hogyan folyik el a kezünk közül az idő, miközben oly sokat teszünk azért, amire úgy vágyunk, ami mindenki másnak van, nekünk meg nincs. Pontosan ezt akarják az Ügynökök. Csábító ígéretekkel édesgetnek, meggyőző kalkulációkkal ámítanak – hisz a számok sose hazudnak. Csak az Ügynökök. És ha egyszer aláírtunk az Időbanknak, vége a dalnak. Egyetlen ember van, akit a jól felkészült szervezet jól megtervezett akciói nem tévesztenek meg: Momo. Egy kislány, aki azt se tudja, mennyi ideje van. Vagy, hogy van-e neki? És ami van, az az övé? Vagy, bárkié egyáltalán? Momónak kérdései vannak, meg egy füzete, amibe a kérdéseit írja fel, meg egy csodás kuckója egy nagy csőben, és bátor szíve, hogy megkérdezzen bármit, ami csak eszébe jut, és barátai is vannak, akiknek hirtelen minden más nagyon fontos lesz, mert semmi idejük sincs.
Nos, ez nem csak nekünk gyanús! Momo elindul, hogy megkérdezze az összes barátját, hogy mi lett annyira fontos? Kérdés kérdést követ, és bizony hamar kiderül, hogy az egész világ sorsa az ő kérdésein fog múlni!
Michael Ende darabja egyre aktuálisabb az évek múlásával, ahogy a digitális kütyük, az online-minden-azonnal jelensége átszövi a mindennapjainkat, és lopják perceinket, óráinkat, napjainkat. Vagy mindez nem is fontos? Döntsék el Önök.

A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása