Színház-tánc-kvantumfizika. Mándy Ildikó Társulatának előadása.
 „Ha oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam újra, s boldog leszek!” – vallja a darab főszereplője.
Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének utópikus színei és kortárs költőnk, Harcos Bálint Naiv növény című írása alapján készült előadásunkkal bíztatást, erőt, hitet szeretnénk adni nézőinknek, hogy mindig érdemes.
A XIX. századi klasszikus és a kortárs szerző találkozik a színpadi univerzumban. A színház világában szokatlan módon két műfaj összefonódásából jött létre ez a formabontó előadás. Egy prózai színész és két táncos együttese avatja be a létezés titkaiba a nézőt. A világegyetemben ki tudja mióta bolyongó lény elmeséli, mi készteti örökös vándorlásra, mi ösztönzi, hogy minden csalódás és kudarc ellenére mindig újrakezdje. „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga.” Az előadás metaforikusan megfogalmazott, de jól körvonalazott világképében az ember magányos, kiszolgáltatott, örök küzdelemre ítélt lény, akit a mindent felülíró hit, mégis-morál tart életben.
Örök harcát költői szövegekben és táncos jelenetekben fogalmazza meg. Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Kemény István, Márton László, Thomas Mann szavaival szól lelkesedésről, hitről, kudarcról, kétségbeesésről, az életről. A szó és a mozgás más-más hangsúlyokkal, de egymásba kapaszkodva mesél az ember örök küzdelméről a természettel és önmagával, a természetért és önmagáért.

A(z) Mándy Ildikó Társulata előadása