Pinokkió történetét mindenki ismeri. Az öreg Dzsepettó mester, farönkből, farag magának egy bábut öreg napjaira, aki olyan élethűre sikeredik, hogy egyszer csak feléled. S azon nyomban útra is kel, hogy megismerje a világot. Vándorlása során találkozik jószándékú, álszent és buta alakokkal, akik – így vagy úgy – de befolyásolják sorsa alakulását. A fafejű figura hihetetlen, mulattató és tanulságos kalandokba keveredik, s míg újabb és újabb próbatételekkel szembesül, lassan igazi kisfiúvá érik. Persze mindez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mindent meg kell tanulnia a világról, és persze magáról. Fel kell ismernie a különbséget a jó és a rossz között, le kell győzni a kíváncsiság a hiszékenység és az önzés újabb és újabb késztetését, s gyakran a saját hibáiból kell megtapasztalnia, hogy az emberré válás milyen bonyulult és nehéz folyamat… Pláne, hogyha fabáb az illető!
A fából faragott kisfiú hihetetlen, mulattató és tanulságos kalandjai olyan világba csalogatják a publikumot, amely – bár mesebeli – valóságos problémákat boncolgat. Hisz mindannyiannyiunkban benne van egy fafejű báb, aki szeretné a maga útját járni, szabályok, korlátok nélkül, szabadon élni, és azt tenni, amit csak akar. Aztán ha ezáltal néha szamarakká leszünk… Az bizony megeshet! Az vesse ránk az első IÁ-t akivel ez még nem történt meg! De ez nem is olyan nagy gond. Hisz a lényeg, hogy bármilyen fafejűek is vagyunk egy emberi mindig maradjon bennünk: mégpedig a SZÍV!
A mesejátékot, a kedves dalok, a színes, látványos jelmezek, a humoros helyzetek és figurák teszik a kicsik, és a nagyobbacskák számára is felejthetetlen élménnyé.
A(z) Egri Pinceszínház előadása
Hozzászólások