A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és Jótékonysági Alapítványa előadása.

A Beregszászi Színház a háborús konfliktus kitörése óta már a második olyan kényszerelőadását hívja életre, amelyikben nincsenek benne, nem lehetnek benne a társulat férfi színészei. Nem mehetnek haza, mert úgy döntöttek – hiszen nem szeretnének értelmetlen halált halni a fronton -, hogy nem vesznek részt ebben a konfliktusban: dezertőrnek számítanak. De a színház ott, Beregszászban mégis folytatja működését. Folytatja, mert szükség van rá, jelen van, mert összetart, működik, mert gyógyít. A jelen pillanatban embertelenül sokat teljesítő női színészek reprezentálják a térség és az ország helyzetét: helyt állnak munkahelyükön, missziót teljesítenek, életteret teremtenek otthon: csak úgy, mint a többi területen. Nők ezrei élnek most férfi segítség nélkül, tartják fenn a családot, földet
művelnek, traktort szerelnek és próbálnak fenntartani egy tarthatatlan helyzetet.
Ezek a nők az én hőseim. Az ő tiszteletükre választottam ezt a párhuzamos helyzetet felmutató történetet. A darab szereplői részben élőben, részben bejátszva jelennek meg az előadásban, akik megnézik ezt a darabot, most egy szeletet kapnak a jelenvalóból, Kárpátalja pillanatnyi és mégis örökkévalónak érzett helyzetéből.

Gyevi-Bíró Eszter

Az előadás után a középiskolások számára helybeni és kihelyezett színházi nevelési foglalkozásokat is tartunk, melynek fókuszában a személyes, belső szabadság megélése áll, illetve annak a kérdésnek a körüljárása, hogy mit kezdjek a nehezen megvalósítható álmaimmal…

A történet röviden – Pogánytánc

Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis ír falu melletti tanyán él édesanyjával és annak négy lánytestvérével. Ő mint narrátor vezet minket időn és téren át a darabban.
A misszionárius pap, Jack nagybácsi éppen hazatér Afrikából, de nem a családot összekovácsolni, hanem maláriásan és amnéziásan meghalni. Időnként felbukkan a fiú édesapja, GERRY, csak hogy elmondja: Franco diktatúrája ellen megy harcolni Spanyolországba. A ház megint elkomorul, amíg nem történik valami, ami visszavonhatatlanul eltépi összetartozásuk szálait…
A történet középpontjában egy – a modernitás idejét valamiként túlélő, még mindig funkcionáló – rádió áll, amely olykor őrült táncra készteti az öt nőt. Brian Friel az emberi természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül. A dráma férfinélkülisége pedig sok ponton cseng most egybe a jelenkori kárpátaljai nőléttel.

MICHAEL, fiatal férfi, a narrátor: SÉRA Dániel, IVASKOVICS Olivér

GERRY, kora harmincas férfi, Michael apja: FERENCI Attila

JACK, kora ötvenes férfi, volt misszionárius pap, a nők nagybátyja: IVASKOVICS Viktor

A nők élőben jelennek meg, mind testvérek, születési sorrendben:

KATE, a legidősebb, tanító, ő tartja el a családot: VASS Magdolna

MAGGIE, a második, ő vezeti a háztartást: OROSZ Melinda

AGNES, a harmadik, bedolgozó kötő, Rose védelmezője: OROSZ Ibolya

ROSE, a negyedik, bedolgozó kötő, kórosan gyermeteg, valószínűleg mentális zavara van: GÁL Natália

CHRIS, a legfiatalabb, Michael anyja: MÓNUS Dóra

Vizuális tartalom: JACKANICS Vaszja

A(z) Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház) előadása