"Kopeczky Márton vagyok. Tizenhat éves vagyok. Az anyám vérrel foglalkozik. És az apám is. A vér állandó és sokkoló jelenléte otthonunkban megszokott? Az évek múltával szüleim idegrendszerét halmozott fogyatékaim szép lassan felőrölték. Illetve simán felőrölték egymást. Engem pedig itt hagytak, bénán, tök bután, a legnagyobb szarban."
Családon belüli erőszak alatt tettleges bántalmazást értünk, és a törvény szigorúan bünteti, de az odafigyelés teljes hiánya, illetve a lelki terror ellen, ami mindennél veszedelmesebben teszi frusztrálttá, szorongóvá, vagy éppen erőszakossá gyermekeinket, semmi sem véd.
A BAGOLY egy tizenhat éves kamaszról szól aki felnőtté válásának fordulópontjára, valójában tehetetlen testi, lelki roncsként érkezik. Szülei középosztálybeli értelmiségi házaspár. Nincs bennük semmi durva, vagy alantas. Talán a mindennapi küzdelmeik okozta feszültség teszi őket éppen saját gyerekükkel szemben türelmetlenné, erőszakossá. Észre sem veszik, hogy hármójuk élete csupán egy veszekedésfolyam, hogy életük maga a pokol.
A dolgok logikusan tragédiába fordulnak? Vagy bekövetkezik a csoda? Van egy tiszta percük még, hogy felismerjék, hogy egy hangnemváltással életük emberibb, élhetőbb irányba terelhető?
A BAGOLY c. egyfelvonásos abszurd bepillantást enged a hétköznapi családi élet számos rétegébe és problémájába, a kamaszkor és a felnőtt párkapcsolatok lélektanát, a gyereknevelés kihívásait boncolgatva őszintén és szókimondóan.
A(z) K. V. Társulat előadása
Hozzászólások