Vajon mit fognak gondolni róla. Itt és ott...
Forgatom a nyomtatott szöveget. "A feleség sír" - írja a "szerző".
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, foltok. Hamarosan egy élő nő - sőt két élő, eleven nő - arcán fog valódi, enyhén sós könny folyni, azért mert valaki azt írta a papírra: "a feleség sír". És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor "a feleség sír".
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy "ráfonódik forrón, szomjasan", ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülőkorból éppcsak kinőtt lány fog vággyal, "forrón, szomjasan" összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal - ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek - egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.
A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások