Színház

A Dohány utcai seriff

dráma, magyar, 2012.

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?

Na és akkor tömegesen szaladtak neki a magasfeszültségű drótnak ott a lányok. És azt mondja nekem az egyik jászapáti barátnőm, hogy "Gyere, szaladjunk neki a drótnak!" Mondom: "Hülye vagy te? Dehogy szaladok!" Asszondja: "Mér nem?" Mondom: "Ide figyelj! Ha én most neki szaladok a drótnak, és ezek másnap elveszítik a háborút, engem a másvilágon megüt a guta!" Aki ezt hallotta körülöttem, mindegyik elkezdett röhögni. Aznap egyetlen öngyilkos nem volt. Egyetlen röhögésért. (Moller Ágnes)


A színdarab szövegét Mohácsi János és a szereplők közösen válogatták. Gerincét személyes visszaemlékezések adják, Claude Lanzmann Shoah című filmjének textusán kívül - mint az Mohácsi János előadásaiban megszokott - számos vendégszöveg is található benne. Az esettanulmányok, túlélők visszaemlékezései, szépirodalmi művek, naplórészletek, történelmi források, jegyzőkönyvek és személyes gyűjtések segítenek a korabeli atmoszféra és a történelmi kor bemutatásában. A vallomások és írott anyagok közé ismétlődően önirónikus és karakteres zsidó viccek ékelődnek, amelyekben ugyanez a sors fogalmazódik meg, a humor érthetőbbé teszi a tragikus történelmi hátteret is - mint minden igazi színházban: a tragikum a nevetésen sejlik át.

A felhasznált visszaemlékezések egyes darabjai a USC Soá Alapítvány - A Vizuális Történelmi és Oktatási Intézet (http://sfi.usc.edu/hungarian) archívumából származó interjúk részleteinek szó szerinti átirata, illetve a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért (www.emlekezem.hu) visszaemlékezéseiből származó részletek.

A(z) FÜGE Produkció előadása

Bemutató időpontja:

2012. december 14., FÜGE Produkció

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2012 dec. 24. - 20:37:47 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A DOHÁNY UTCAI SERIFF Kovács Márton-Mohácsi János FÜGE Jurányi


Ülünk a sötétben. Nem nagyon tudunk a morbid zsidóvicceken nevetni. Felhangzik a "Szalonnát eszik a... "-skálára épülõ, egyre többszólamúbb kórus. A hangzás gyönyörét elfojtja a szöveg rettenete. A túlélõk emlékezõ szavaiból rajzolódnak fel az 1944-es magyarországi események, a sárga csillagtól a gázkamrákig. Nagyrészt ismerjük ezeket a vallomásokat, de így mégis arculcsapóan döbbenetes. Mert nem látjuk a szereplõket. Nem látjuk a szép lányok egyikét, avagy valamely áldott tehetségû ifjút, csak a tudatalattiból feltörõ, szörnyû, goyai látomások kínoznak. Ez nem színház! Ez direkt, brutális, kegyetlen
szembesítés a jótékonyan ködösített, elhallgatott, szépített: puszta tényekkel. El-vi-sel-he-tet-len, tagolnánk Pilinszkyvel, próbálunk belealudni, nem megy, a kórusok angyali éneke ébreszt, kontrasztjukban még élesebb a keményen pattogó, szenvtelen mondatok felfoghatatlan
borzalma. Olvadt szurokként folyik ránk a levegõtlen sötétség, érezzük, bármelyik pillanatban megnyílhat egy csapóajtó a mennyezeten, hogy sziszegve zúduljanak ránk CyklonB gáz lilásvörös kristályai.
Most mondjuk azt, hogy jó volt vagy nem?!? Pontozzuk, értékeljük?!? Keressük a szavakat, vélekedjünk, ítélkezzünk?!? Csak kiszédelgünk összetörten és menekülünk a friss levegõre.
Az éjszakában próbáljuk elhessegetni a rémképeket, a fagyos reggelen csak egy dolgot tehetünk: köszönetet mondunk az alkotóknak, Kovács Márton lélekbe markoló zenéjének, Mohácsi János vakító fényességû
sötétjének, a minden fogódzó nélkül, halálos biztonsággal megszólaló együttesnek. Az ex-kaposvári Némedi Árpád, a HOPPartból Bánfalvi Eszter, Takács Nóra Diána, Keresztény Tamás, a tavaly Kaposváron végzett
Béli Ádám, Boros Anna és az idei IV-es osztályból Deák Péter, Lakatos Máté, Rainer-Micsinyei Nóra és Tolnai Hella.
Egész Népemnek kellene látnia, a sötétség már megvan hozzá...