Carlo Goldoni A komédiaszínház című darabjában megújítja a vígjátékot. Egyetlen szín, maga a színház, ahol a komédiákat játsszák. Orazio, a társulat igazgatója: "... nagyon ki kell tennünk magunkért. Az emberek már torkig vannak azzal, hogy mindig ugyanazt lássák, ugyanazt hallgassák." Az egyszerű cselekmény - Moliére Versailles-i rögtönzés című komédiájára emlékeztetően - a Girolamo Medebac vezette velencei színtársulat életét eleveníti meg a színházi próba közepette, a "színház a színházban" keretei között mutatja be az egyes színészeket.

Éppen A fiával versengő apa című bohózat próbája folyik, és az egymás után érkező színészek vallomásaiból ellentmondásos kép rajzolódik ki. Placida, a primadonna szavai jelzik: a világ ráunt arra, hogy a színpadon mindig ugyanazokat a szavakat hallja, ugyanazokat a játékfordulatokat lássa. Ugyanakkor Tonino a maszkkomédiások panaszának ad hangot amiatt, hogy a jellemvígjáték a feje tetejére állította a komédiásmesterség szabályait. Goldoni színészeit valóságos és köznapi dimenzióban mutatja be, a cselekmény előrehaladtával azok teljes természetességgel lépnek át a valóságot tükröző színpadi fikcióból a "színház a színházban" játék kettős képzelt világába.

(Zsandár Tamás)

A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása