Harminc ember összezárva egy étterem konyhájában. Szakácsok, cukrászok, pincérnők, séf, tulajdonos és takarító - harminc különböző sors, különböző származás, de egy cél mindenekfölött: hogy a vendég maradéktalanul elégedett legyen. Wesker konyhája úgy működik, mint egy laboratórium: kicsiben modellezi a társadalom működését, ahol mindig meglesznek a főnökök, mások pedig örök életükre beosztottak maradnak. Ám egy ilyen, hibátlannak és óramű pontosságúnak tűnő rendszerben elkerülhetetlenek az összetűzések. Hőseink hús-vér emberek, akik szeretnek és gyűlölnek, simogatnak és marnak, meghunyászkodnak és lázadnak, azaz olyanok, mint akármelyikünk: csupán próbálnak boldogok lenni.

Az angol drámaíró immár klasszikussá vált remekművében az emberi természet egyszerre csodálatos és félelmetes rajzát látjuk. Ebben a pattanásig feszült hangulatú világban nem lehet megjósolni, hogy mi fog történni: megtalálják-e egymást a szerelmesek, kibékülnek-e a vitatkozók, vagy egymás torkának ugrik mindenki. Ezért A konyha olyan, mint egy vérbeli krimitörténet.

Ugyanakkor A konyha ízig-vérig színházi darab is: pompás szerepeket kínál a társulat tagjainak, sőt, igazi bravúralakítások lehetőségét nyújtja. A színészeknek mélyre kell ásniuk karakterük elemzésében, de precízen meg kell tanulniuk egy tömegkonyha működésének mechanizmusait is. Hogyan kell leadni a rendelést, miből áll a hollandi mártás, milyen késeket használ a húsos, milyen serpenyőben készül a laposhal - csupa olyan ismeret, amit el kell sajátítani ahhoz, hogy a konyha tökéletesen üzemeljen és a színházi illúzió teljes legyen.

A(z) Magyar Színház előadása