Világi kínra-bajra nem való,
Ha nem, hogy külső alkatunk szerint
Legyen szelíd bennünk a lélek is?
Bizony, bizony, makrancos bestiák!
Kevély volt nemrég az én lelkem is,
Szívem dacos volt, elmém hajlamos
Szót szóval, gúnyt gúnnyal torolni meg;
De most belátom: dárdánk szalmaszál,
Erőnk erőtlenség, testünkre-mért,
S hiú a küzdelem e csalfa látszatért.
Törj meg tehát! Ki ellenáll, veszített,
Kezed urad talpaelébe tedd:
Ha ő kívánja, én megteszem,
S mit meg nem tenne érte a kezem!
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások