A nagymama

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Él egy pap Temesváron, a teológia doktora, a Szentszék bontóperes előadója. Elhatározza, hogy író lesz, éspedig drámaíró. Megírok három drámát - teszi fel magában - egy modern vígjátékot, egy népszínművet, és klasszikus mintára készült darabot. Az elsőt megírja, rögtön nyer is vele az Akadémia pályázatán. Erre nekibuzdul, medve-gráciával csatangol képzelet szülte utakon, aztán egyszercsak rászakad az egész magyar valóság. Az egyházat rögtön otthagyja, sebtiben megházasodik, és szédületes munkatempóban halála percéig nem tud, nem akar felocsúdni a bűvöletből, hogy a valóságos életet rakhatja fel a színpadra. Ez Csiky, akit nem szoktunk eléggé megbecsülni. Holott csodálatos légiója vonul fel a hiteles és hihető figuráknak, és ahány darabja, annyiféleképp veti ki előttünk a társadalom bonyolult pasziánszát. Darabjait nyolc nyelvre fordították le, kora legdivatosabb drámaírója lett.

A Nagymama utolsó darabja, 1891-ben írta. Fergeteges vígjáték, nagyszerű szerepekkel. Csiky megírta a vígjátékot, és gyorsan meghalt. Még ajándékot akart adni a közönségének és a színészeknek. Vidám, tartalmas ajándékot. A humor, a szatíra összefoglalása A nagymama, a polgári vígjáték és a vidám népszímű ötvözete. Fintor egy korszakra. Maradandó, és mindig élvezhető alkotás."
(Czímer József)

A(z) Vörösmarty Színház előadása

Stáblista