Vak otthon, gyárban, erdőben
Vak szeretve, utálva, megvetve
Vak ki látja, hogy elvetette...
Vak, mert lustán elfordul
De fiú jött helyette
Ki lát, mert kell!
Lát szélben, esőben
Lát otthon, gyárban, erdőben
Lát szeretve, utálva, megvetve
Lát mert vak, és elvetette!
Az utolsó dal megszólal kedvesem,
De csak akkor ha hagyjuk, hogy utolsó legyen.
A(z) Zéró Műhely Színházi Társulat előadása
Hozzászólások