Erika két kisgyereke mellett a gyeses anyukák hétköznapjait éli: szoptat, pelenkáz, lázat csillapít, orrszívó-porszívózik. Egyetlen kapcsolata a felnőtt világgal a férje, Ernő - aki viszont keveset van otthon, mert nagyon lefoglalja a munkája. Erika fáradt és magányos. Még szerencse, hogy a játszótéren is lehet érdekes emberekkel találkozni. Egy Béla nevű, szimpatikus úr mesél neki a That's life című amerikai filmsorozatról, sőt, meg is ajándékozza az első kilenc évaddal. Erika nézni kezdi az amerikai fiatalok vidám kalandjait, egymás után habzsolja be az évadokat. Napközben csak arra vár, hogy végre este legyen, hogy újra találkozhasson fiktív barátaival, akikre ő úgy gondol már, mint élőkre - mint az egyedüli élőkre. Mellettük a valódi emberek unalmasnak és színtelennek tűnnek.
És akkor egyszer csak úgy dönt, hogy elcseréli a saját életét erre a másikra. Erre az igazibbra.
(Szabó Bori)
Tulajdonképpen mi a különbség a között, amit elképzelünk és a között, ami létezik?
(Heinrich Clarteda)
Szabó Bori saját bevallása szerint szeret tv-t nézni, sőt hajlamos a függőségre is, már ha sorozatokról van szó. A sorozatok csodás világa, a barátságos fiktív szereplők szinte már hazavárják az embert, és mellettük sokszor a valódi emberek szürkéknek, és unalmasaknak tűnnek. Bori a művében arra keresi a választ, hogy miért bujdosunk el ebbe a képzeletbeli világba, miért jobb azzal a hat fiatal amerikaival örülni és sírni, mint a saját családunkkal, és barátainkkal.
Szabó Máté a darab egyik alapelemének tartja a "belépést" egy elképzelt, harmonikus világba, amely kiutat jelent a hétköznapok reménytelennek tűnő és szegényes világából. Ezt a folyamatot szeretné megmutatni a nézőknek, érzékeltetve azt a furcsa örökkévalóságot, amit egy sorozat jelent, hiszen a sorozatokban megszűnik az idő, minden újrajátszható, újraélhető, tulajdonképp örök. Miközben az élet elrobog mellettünk, amint a kanapén ülve tv-t nézünk.
A teljes tizedik évad néven futó színműben látható szappanopera egyes részeit le is forgatta a társulat, ízelítőt kínálva a leendő közönségnek.
Így Kálid Artúr tisztaságmániásként, Gados Béla a tömegkultúra démonaként és Szabó Emília bolondos költőnőként már filmen is megelevenedik.
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások