A második rész azután csattanós cáfolat erre a csodaváró szemléletre. Az albérlő személyében ekkor maga Krisztus jelenik meg a színen, hogy rábeszéléssel és csodás jelekkel próbálja kizökkenteni Bódogékat közönyös tengésükből. De hiába gyógyítja meg a bénát, s hiába változtatja borrá a vizet: csodáira ügyet sem vetnek, legfőbb gondjuk az általa előidézett televíziós "adáshiba" megjavítása. A tehetetlennek bizonyult Krisztus zavartan elódalog, Imrus pedig, a legfiatalabb Bódog-fiú, az egyetlen, gondolkodó, elégedetlen, lázongó családtag kétségbeesésében megszökik.
A Krisztus-motívum gondolatilag elmélyíti a kispolgári családi élet kritikai ábrázolását; nem arról van itt szó, hogy Bódogékat még az isteni csoda sem tudja megváltoztatni, hanem arról, hogy nincs olyan túlvilági hatalom és nincs olyan vallási eszme, amely ma aktívan, alakítóan tudna behatolni az emberek mindennapi életébe. Nem lehet felülről vagy kívülről várni a "megváltást", egyedül az ember képes átalakítani, megjavítani, magasabb fokra emelni az ember életét.
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások