Hőseink: életunt svihákok, akik szeretnek - bár nem tudnak - nagyban játszani; jobban szeretnek veszíteni, mint nyerni, mert az sokkal elegánsabb: és csak későn ébrednek rá, hogy mindent elveszítenek, amikor veszítenek.
Témánk: a szerelem; a lassú, de öles léptekkel múló idő; a féltékenység, hogy a pajzán térfák végére kitegye a kínhalálos csattanót... és persze a címadó bál, ahová álarcot öltünk, hogy amúgy istenigazában elengedhessük végre magunkat - de miért, hogy épp így, álarcosan ismerünk amúgy istenigazában végre magunkra?
A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása
Hozzászólások