Színház

Albina: A nő a Nobel-díj mögött

előadás, 2022.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Nyolcvanöt megkérdezett közül csak egyetlen személy tudta ki volt a Nobel-díjas író, Kertész Imre első felesége. A szabadkai születésű Vas Albina, akivel Kertész 42 évet élt együtt. Ez idő alatt ő tartotta el férjét, hitt a tehetségében és állt Kertész mögött, amíg annak legismertebb műve meg nem született. Albina hét idegen nyelven beszélt, vörös körmeivel teherautó sofőrként, majd pincérként kereste meg a kenyérrevalót.

Ki volt ez a nagyszerű nő, aki 16 éves korában már özvegy, megtapasztalja a szabadkai gettót, majd a pesti Gestapót, később a kistarcsai kitelepítést? Vagyonát, lakását háromszor is elkobozták, de életerejét, életkedvét és szeretni tudását senki nem tudta elvenni tőle.

Az előadás a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány támogatásával jött létre.

A(z) Spinoza Színház előadása

Bemutató időpontja:

2022. szeptember 14., Spinoza Színház

Stáblista:

Hozzászólások

rumci 2022 dec. 07. - 02:43:52
Van Spirónak egy csodálatos esszénovellája: https://www.es.hu/cikk/2017-04-13/spiro-gyorgy/albina.html (Azóta megjelent a Mikor szabad ölni? című kötetben is.) Ebből a szerző minden bizonnyal kiváló monodrámát írt volna, tökéletes mondatokkal, mély emberábrázolással, ahogy általában is teszi.

Sajnos azonban nem ez történt. A hajszálpontos, tömör mondatokat felhígították a NER-ista Kertész-intézet giccses-sematikus propagandaszövegével, dramaturgiai és nyelvi nonszenszet alkotva, olyan mondatokat adva a színésznő szájába, amilyeneket élő ember ki nem mondana: a Spiró-szövegből, illetve méltató életrajzokból átemelt mondatok egyes szám harmadik személyből egyes szám első személybe áttéve minden írói véna nélkül. És akkor arról az abszurdról nem is beszéltünk, hogy az emberek igen ritkán szoktak haláluk után monologizálni. A fűzfapoétikán nevelkedett átírókat azonban ez sem zavarta.

Az így kialakított szövegkevercset adták aztán oda Csákányi Eszternek, aki felolvasószínházként próbálta előadni, de – bár immáron három hónap óta játsszák az előadást – még mindig legfeljebb blattolás szintjén közelített a szöveghez, bakik, félreolvasásások és félreértések özönét zúdítva a jobb sorsra érdemes közönségre. És akkor hol vagyunk az emberábrázolástól, a főhős megjelenítésétől? Hús-vér figurát mindössze néhány pillanatra látunk.

A díszlet nem kreatív, de legalább nagyobb baj nincs vele. A jelmez azonban: miközben a szövegből megtudjuk, hogy a hős mindig, még a legnagyobb szegénység közepette is sokat adott az öltözködésre, Csákányi Eszter szoknyája alól kibukkan egy fekete legging, ámde harisnya híján a csupasz lábfej kandikál ki. Ilyet egy szabadkai születésű polgárlány nem követne el.

Reméljük, Spiró megírja a drámát az esszénovellából, és lesz egyszer valaki, aki veszi a fáradságot, hogy a szöveget magáévá tegye, és értő módon elő is adja. Addig meg emlékezzünk jobb híján erre a rendkívül izgalmas figurájára a magyar irodalomtörténetnek. Kiváló lehetőséget puskázott el a produkció.