APALABIRINTUS Perényi Balázs Káva Mûhely MU Színház


Diákokkal ülünk be egy átlagos család átlagos nappalijába, együtt érzõen lesve mindenna-
posan ismerõs problémáikat. Anyuka a pamlagon eszeget, kamaszfiú, bakfislány csipegeti a
vacsit, a családfõ elszántan próbálkozik komolyabb témákkal. Könnyû neki: négy is van be-
lõle, az alteregók füves vetésforgóban váltják egymást.
Most például a fiúgyermek makacsolja meg magát, õ bizony nem jön enni, inkább azon az
átkozott-áldott Facebookon csetel a barátaival. Beindul a nehéztüzérség a vacsora rituális
fontosságának védelmében: elõször Romankovics Edit szeretetteljes naturalitása gyõzkö-
dik, majd az apa-figurák egyre hevesebb attakjai következnek. A férfiasság behemót képvi-
selõje, Takáts Gábor hamar feladja, békésebb falatozásba menekül, Gyombolai Gábor ra-
cionális érvekkel operál, az ezermester Bori Viktor kézügyességével, míg az érzelmesebb
Sereglei András lelki ráhatással próbálkozik. Hasztalan minden erõlködés, a kiskorú egyed
kedves válaszokkal veri vissza a támadásokat.
Eddig is érdekes, a drámatanár színészek abszolút hitelességgel teremtik meg egy amúgy
normális családi fészek atmoszféráját, a gyermekek is jól játszanak, de nem ez a lényeg, hi-
szen most jön csak a java! A szereplõk a közönséggel net-nélküli, direkt csevegésbe kezde-
nek, kérdeznek, tréfálkoznak és lám, alig kell néhány perc és a tinédzserek igazi párbe-
szédbe bonyolódnak velük. "Volt nálatok ilyen?", "Te hogy látod?", "Nálunk ez máshogy tör-
ténne!", "Biztosan ugyanígy csinálnám..." - röpködnek, a vélemények, reflexiók, elevenen
lüktetõ pezsgéssel telítõdik a levegõ: valahogy így kellene otthon is szót érteni!
Perényi Balázs rendezése akkurátusan vázolja fel az alaphelyzetet, gondosan kidolgozott
jelenetek, pregnánsan rajzolt karakterek kerülnek ki a keze alól, a tanmese azonban a né-
zõk és a színészek fantasztikus interakciójában válik valóságossá. Megtanulhatjuk, hogyan
lehet megbeszélni, kitárgyalni, megvitatni valamit és hogyan kell odafigyelve, érvelve kiala-
kítani véleményünket. Na meg talán egyszer, a színházi élmény értékelését sem egy kurta
"hát vicces volt"-szerû tõmondattal intézzük el...