Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az 1/2 kegyelmű

előadás, magyar, 2012.

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

"...kérdezze meg akármelyik gonosztevőtől: kivel óhajt érintkezni inkább, ugyanolyan aljas gazemberrel, mint ő maga, vagy olyan legeslegnemesebb lelkű emberrel, mint ön, őszinte szívű hercegem?"

Jön valaki a semmiből. Nincsenek kötöttségei. Kíváncsi, nyitott és nyílt. Mint egy gyerek. Valami különös idegbetegsége van. Tisztelik és kinevetik. Vonzza és bőszíti a kesze-kusza érdekek és érzelmek közt vergődő felnőtt világot. Csupa jó szándék, csupa együttérzés, megértés és segíteni akarás. És mindenkit tönkretesz maga körül, és visszahullik a semmibe.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2012. március 31., Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE)

Stáblista

Szereplők

Nagyhegyesi Zoltán

Lev Nyikolajevics Miskin herceg

Ódor Kristóf

Jepancsin tábornok

Szilágyi Csenge

Lizaveta Prokofjevna Jepancsina

Szabó Irén

Alexandra Jepancsina

Hekler Melinda

Adelaida Jepancsina

Törőcsik Franciska

Aglaja Jepancsina

Mikola Gergő

Gavrila Ardalionovics Ivolgin

Wunderlich József

Kolja Ivolgin

Marofka Mátyás

Ferdiscsenko

Kosik Anita Zsuzsanna

Nasztaszja Filippovna Baraskova

Sándor Péter

Parfjon Szemjonics Rogozsin

Nagy Dániel Viktor

Lukjan Tyimofejevics Lebegyev

Dénes Viktor

Ippolit Tyerentyev

Ágoston Péter

Antyip Burdovszkij (a "Pavliscsev fia")

Kulcsár Viktória

Vera Lebegyeva

Alkotók

író: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
fordító: Makai Imre
osztályvezető tanár: Novák Eszter Selmeczi György
rendező: Zsótér Sándor
díszlet: Ambrus Mária
jelmez: Benedek Mari
dramaturg: Ungár Juli

Hozzászólások

8/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

AZ 1/2 KEGYELMÛ Zsótér Sándor Ódry Színpad

Az Elsõ Fél maga a Kegyelem! Delejes a Fény, szikrázik a Nagyfeszültség, sistergõ lávaként kavarog a színpompás tömeg, a szupergyorsító terében falhoz tapadnak a nézõ-molekulák. Bizony, mi kétoldalt, egy sorban szorongunk, míg a játék elbitorolt zsöllyéink közt tombol. A szín a nézõtér, az osztott széksorok karéjában, hars énekléssel áramlik a mozgással triplázódó, nagyhírû "BÍÍT"-es osztály. Oroszul danásznak valamely novocserkaszki indulóba oltott rockzenét, Benedek Mari lengéiben a lányok, alul menyasszony, fölül võlegény kentaurok a urak. Pezsegnek az ötletek, vágtat a tempó, ám a legendás alakok mégis megelevenednek.
Kosik Anita Zsuzsanna az erotikus vonzás diadalmas fenségében lép elõ, kérõi közül elsõnek Ivolgin kétes személyisége leplezõdik le Mikola Gergõ hidegtûvel karcolt, éles jellemrajzában. Nasztaszja Filippovna sebzetten kemény tekintete néz ránk, ellenpontként Nagyhegyesi Zoltán Miskinjének gyermeki kíváncsiságot, naiv hitet sugárzó szempárja ragyog, az elsõ pillanatban megteremtve a címszereplõ alanyi hitelességét.
A nemrég még tündéri piánisszimóban vokálozó Hekler Melinda - Szabó Irén duó, a Jepancsin-lányok mustrálják a furcsa hírû herceget, míg narancsvörös szemöldökû démonmaszkban pávázó "Maman"-juk, a pantomim-léptû Szilágyi Csenge börleszkbe hajló, metszõ iróniával játssza az eszét és pengeél szerepét. Gunyorosan hajladozó frázisok, miniatûr kacagó-áriák, váratlan cezúrák, hõbörgõ kitörések: mestermunka!
Nem irigyeljük UngárJuliá-t, Dosztojevszkijbõl egyetlen szót kihúzni is vétkes csonkolás, de hát ezek az élveboncoló mondatok legfeljebb Mahábharáta-szerû, kéthetes folyamatban lennének színházban játszhatóak, mindegyik háromszor, minden jelenet kétszer, - hiszen könyvként is visszalapozós, újraolvasós fajta, véget nem érõ élmény. A Pavliscsev fia jelenet rémesen hosszú, így a beteg kamasz monológja nehéz helyzetbe hozza a kiváló Dénes Viktor-t, fele ennyi, koreografálva talán hitelesebb lett volna. /Persze ez csak egy Rogozsin-Ippolit, Lebegyev-Rogozsin, Ippolit-Lebegyev helycserével képzelhetõ el/.
A Blikk-felolvasásban Wunderlich József bizonyítja, hogy még a telefonkönyvet is izgalmasan tudná interpretálni, Ágoston Péter a szenilis tábornok Napoleon-sztorijával mutat különleges erényeket. Csipkés alsónemûben, fodrozott hajzattal, szobacicai minõségben remekel Nagy Dániel Viktor, gesztuscsodákkal fûszerezve káprázatos monológját. Ahogy narrátorként önmagát bemutatja, Ódor Kristóf a megtestesült fõtiszti eszmény, az imponáló megjelenést parancsolóan megnyerõ orgánum tetézi, míg Marofka Mátyás extrém clown-ként tágítja a nagyjelenet spektrumát.
A második félidõben Zsótér helyét egyre inkább Dosztojevszkij foglalja el. A mennyei textusra zsugorodó játékba, annak idején, Andrzej Wajda bicskája is beletörött, - többórás Miskin-Rogozsin ágyduettje lekókasztotta a fejeket, igaz: aznap éjjel alvásról szó sem lehetett, hajnalig kellett újraolvasni a félelmetes párbeszédet. Az elsõ részben emlékezetesen szuggesztív Kosik Anita Zsuzsanna teteme fölött, a szüntelen ellentmondások irracionális szédületében csap össze a Félkegyelmû herceg és az ösztönvezérelt újgazdag, a robbanásveszélyes Sándor Péter, hol egy kés villan, hol a testvérként cserélt kereszt.
Zsótér Sándor és a kitûnõ együttes merész kísérlete közelebb hozta Fjodor Mihajlovics megfejthetetlen világát, az meg teljességgel bizonyos, hogy ezentúl Miskin herceg mindig Nagyhegyesi Zoltán átszellemült angyalarcában, gyengéden árnyalt mondataiban jelenik meg elõttünk.

Válasz