Az arab éjszaka

előadás, 2018.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Az arab éjszaka, legalábbis a közhelyszótár szerint kalandos, fűszeres, és – főleg – buja. Schimmelpfennig arab éjszakájának színhelye azonban egy – közelebbről meg nem nevezett, de hát ezeket képtelenség közelebbről megnevezni – német középnagyságú város lakótelepe, amiről szintén sok mindent tart számon a közhelyszótár, de a fűszer és pláne a bujaság aligha tartozik az ismérvek közé.

A kaland talán igen, elvégre szellemi, azaz képzelt kaland is akad bőséggel ezen a világon, kivált az afféle világvégéken, mint egy közepes méretű város lakótelepe, ahol hőseink élnek, legalábbis ők úgy tudják, hogy élnek, és ezt hol csodálkozó örömmel, hol durcás mélabúval veszik tudomásul. Élnek, álmodoznak, fölébrednek, körülnéznek, aztán visszaalszanak, hogy tovább álmodhassanak. A múltjukról, ami, ahogy egyre távolabbra kerül, egyre színesebb és bujább lesz, a jövőjükről, ami, ahogy egyre közelebb kerül, egyre kisebb és kisebb lesz – és végül a jelenükről, ami elmúlik, mielőtt elkezdődött volna, csak egy pillanatig tart az egész – de az a pillanat telis de teli álommal, vággyal.

Roland Schimmelpfennig 1967-ben született Nyugat-Németországban, újságírónak tanult, de aztán drámaíró lett belőle, később rendezői diplomát is szerzett. Egyike a legismertebb német drámaíróknak, ezen belül egyike azon keveseknek, akik rühellik a poszt-dramatikus színházat, akár a kukoricagölödint. Makacsul tartja magát ahhoz a nézethez, hogy a színházi előadás kiindulópontja a – megírt – drámai szöveg, ami – lehetőleg – valamiféle történetet mesél el, ha töredékesen, akadozva, időben összevissza ugrálva is.

Schimmelpfennig drámáira ez utóbbi a jellemző: töredékes, de legalábbis annak ható, időben eltévedve kóválygó, mintha önmagukat ellenőrizni próbáló történetek lennének ezek, az arab éjszaka szereplőié is. Akik – legyenek ők házmester-alakban járó-kelő titkos istenségek, virágzó fiatal nőnek álcázott partravetett potykák, a semmiben kóborló mindentudó senkik, vagy épp ügyefogyott szuperhősök – mint Schimmelpfennignél általában, ki-kilépnek a szerepükből, hogy a közönségnél keressenek... nos, mit is?

Vigaszt? Választ? Visszafojtott vágyat? Tiltakozást? Együttérzést? Mindent? önök döntenek...

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása

Bemutató időpontja:

2018. október 6., Budaörsi Latinovits Színház

Stáblista

Szereplők

Hans Lomeier
Fatima Mansur
Franziska Dehke
Peter Karpati

Alkotók

Hozzászólások

2/10
B. T. László 2018 okt. 08. - 20:57:50 2/10
Ide kívánkozik Adams (Budaörsi Infó, 2018. október 7-én kelt) kritikájából: "Merész húzás volt a Budaörsi Latinovits Színháznak egy ilyen műsorral előrukkolni az évad elején, méghozzá új igazgatóval. Ha ez a produkció utat mutat a következő bemutatók ízlésvilágába, akkor igencsak nagyot kell nyelnie a színházrajongónak Budaörsön, főleg a beharangozott Euripidész tragédiára való tekintettel. Ha csak pestiesen szólva „ezt dobta ki a gép”, akkor csak annyiban konkludálhatunk Az arab éjszaka megtekintése után, hogy újfajta színházi élményt szereztünk, amit később se bánunk meg, csak közben kissé feszengtünk, mint szűz lány a kurtizánok között."
2/10
B. T. László 2018 okt. 08. - 10:46:34 2/10
Mit tagadjam: sokad magammal együtt, nagyon vártam az új vezetéshez főződő első budaörsi premiert; azért is, mert az elmúlt hónapokban igencsak odaszoktunk - nem véletlenül; nagyszerű előadások születtek, s nem elhanyagolandó, hogy kiváló társulata van Budaörsnek. DE: most, így az idei első nyilvános főpróba után jó egy órával még nem tudom "hova tenni" Az arab éjszaka c. előadást. Tény, érzékelhetően sok munka van benne, köszönet illeti az alkotóközösség minden tagját, mégis, hiányérzetem van... Bosszant az is, hogy nem értem, nem értjük, miért ezt a művet választotta az új vezetés nyitódarab(já)nak... Ez az előadás egy szűk rétegnek szól, tömegeket nem fog mozgósítani sem helyben, sem Budapestről... Bízom abban, hogy a színház vezetése nem szeretné népes közönségtáborát elveszíteni. Tegyen érte mihamarabb... Egyébként most is nagyszerű színészeket láthattunk/hallhattunk a színpad-térben. A jobb sorsra érdemes művészek közül nekem elsősorban Chován Gábor alakítása tetszett. Összességében: másképp várom/várjuk a folytatást kedves Társulat!
1/10
bagcsi 2018 okt. 06. - 05:49:25 1/10
Ez életem leghosszabb 75 perce volt, szerintem ilyen a pokol...
A színészeket nagyon sajnálom, ilyet nem tehettek volna velük.