Napjaink svéd irodalmában Lars Norén a rejtélyes különc, az örökös kívülálló, a "negyvenéves csodagyerek", kritikusai könnyedén leírják róla a ma már kétes értelmű jelzőt: zseni, de munkásságának alaposabb elemzésére alig-alig vállalkoznak. Norénról írni valóban nagyon nehéz. Életrajzában a születési hely és idő után rögtön a művek hosszú sora következik. 19 évesen robbant be a svéd irodalmi életbe az "Orgonák, hó" című verseskötetével, és megmaradt költőnek még akkor is, ha a drámaíró munkássága hozza meg számára leghamarabb a nemzetközi elismerést. "Ez a legoptimálisabb művem, mondja Norén". - Olyan jókedvemben-ítram-darab." Ez a "noréni jókedv" a siker egyik tényezője, ez eredményezi, hogy a destruktív, letaglózó játéktól végül is katarzis élményével búcsúzik a néző. Az itt ábrázolt család minden szadomazochizmus, gyűlölködés ellenére is összetart, és a szeretet - gyűlölet mérleg alig látható kilengéssel ugyan, de a szeretet felé billen.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások