A Jeruzsálem alatt harcoló német kereszteslovagok egy csapata arab fogságba esik. Mindannyiukat kivégzik – egyetlen ember kivételével, akinek arcán Szaladin szultán fölfedezni véli rég eltűnt öccsének vonásait, s ezért futni hagyja. A csodával határos módon megmenekült lovag véletlenül tanúja lesz egy tűzvésznek, és így alkalma nyílik, hogy élete kockáztatásával kihozza a házból Náthánnak, a gazdag kereskedőnek egyetlen leányát, Rechát. Szaladinnak pénzre van szüksége a háború folytatásához, s Náthánt szemeli ki hitelezőjéül. A bölcs kereskedő lekötelezettnek érzi magát, hiszen ha Szaladin nem kímélte volna meg a keresztest, Recha is elpusztult volna a tűzben. Ám közben a jeruzsálemi pátriárkának tudomására jut, hogy a városban él egy zsidó, aki még csecsemőkorában magához vett és sajátjaként nevelt fel egy keresztény leánygyermeket. Szaladint, a törvény őrét szólítja fel, találja meg mindkettejüket – a nevelőapára büntetés, a leányra kolostor vár. A kereszteslovag azonban beleszeret megmentettjébe, és éppen Szaladin védelmét kéri a pátriárkával szemben: ha elvehetné a zsidó neveltlányát, egyszeriben minden megoldódna. Csakhogy Náthán olyan információk birtokába jut, amelyek alapvetően megváltoztatják az amúgy is bonyolult helyzetet.
Gotthold Ephraim Lessing, az európai felvilágosodás egyik legnagyobb hatású alakja a XVIII. század végén írta a Bölcs Náthán-t; ebben a keleti környezetben játszódó szövevényesen romantikus mesében mondta el, máig ható érvénnyel mindazt, amit emberségről, jóságról, türelemről gondolt.
„Lessing ebben az éleseszű században is a legokosabbak közé tartozott. A pascali embertípusba, amelynek emésztő szenvedélye az igazság, amelynek öncél és legfőbb gyönyörűség a gondolkodás. Műveinek máig ható varázsát az adja, hogy át tudják sugározni az olvasóba a gondolkozás közben érzett örömet. Látjuk, hogyan születik meg szemünk előtt, hogyan ölt testet, lesz egyre harcosabb és diadalmasabb a gondolat. Egy csodálatos értelem karon fog bennünket és megmutatja nekünk műhelyének titkait.” (Szerb Antal: A világirodalom története)
Díszlet: Taró Vivien
Fény és hang: Tibainé Guba Zsófia és Kazi Gábor Róbert
A(z) Szegedi Pinceszínház előadása
Hozzászólások