Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Ki kicsoda? Ezt a címet is adhatta volna vígjátékának Oscar Wilde, de akkor, 1895-ben még nem volt feltalálva az ilyen című lexikon. Komolykodó pszichologizálással azt is mondhatnánk, hogy a darab a személyiség identitásáról szól: mitől az valaki, aki? Van-e a származásnak jelentősége? Független-e a név az embertől, aki viseli? Wilde monokliján át Shadespeare-re kacsint ("Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?"), és megírja a tragédia komikus ellenpárját. Közben azért rendesen leleplezi a szereplők kisebb-nagyobb hazugságait (valóban írt regényt a nevelőnő, vagy csak állítja?), és főleg: erőszakos rámenősségét (ha a házat nem lehet áttenni a tér drágább oldalára, akkor majd az ingatlanpiacot változtatjuk meg - mondja a Lady). A lányok szüzek ugyan (1895-ben vagyunk, ekkor még mindenlány szűz), de annál erőszakosabbak. A fiúk azt hazudják, hogy Szilárdnak hívják őket, és ha nem vigyáznak, kiderül, hogy tényleg. A lányok átlátnak a szitán, és körülbelül a darab közepétől már csak ugráltatják a fiúkat, hadd süppedjenek még mélyebben a saját sarukba. Tíz dalbetété fűszerezi a mostani produkciót: ezek most készültek, mintegy a szereplők lelkivilágát igyekszünk bennük átröntgenezni a mai világ szemével (már több mint száz éves a darab!). A dalok humora - a zenében is, a szövegben is - egy jó árnyalattal fanyarabb, mint Wilde szövege; talán ez a kis disszonancia előnyére válik az előadásnak. Ne kerteljünk: ez a világ egyik leghíresebb vígjátéka. Itt még az inasok mondataira is oda kell figyelni. Bámulatos elegancia ötvöződik benne gyomorrepesztő röhögésekkel, például, amikor Jack váratlanul... de sajnos nem mondhatok többet. Tessenek jegyet váltani és jönni!
(Nádasdy Ádám)

A(z) József Attila Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!