Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

C'est la vie

előadás, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

1 hozzászólás

1950, Párizs. Egy Édith Giovanna Gassion nevű, alkoholista és morfinista sanzonénekesnő, Edith Piaf néven, Amerika meghódítása után most ismét otthon énekli immár világslágereit, elegáns helyeken, horribilis tiszteletdíjakért. Nem messze onnan, a "Montmartre szívétől alig pár fényévre" egy "füstös, kétes, koszlott-foszlott / Párizs-széli bűntanyán" két jobb sorsra érdemes sanzonett citálja az ő dalait, szerény gázsiért. A két "Utánozhatatlan Utánzat". Egy levitézlett tragika, és egy kiöregedett balettpatkány, akiknek mérhetetlenül elegük van a "Grande Dame" dalaiból. Mulatójuk tulajdonosát rövid kényszerszabadságra küldik, és ebből az alkalomból előrukkolnak a saját repertoárjukkal, a saját dalaikkal, a saját életükkel, és nem utolsósorban a saját humorukkal.

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2010. február 20., Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió

Stáblista

Szereplők

Majzik Edit

Fatiguée

Szőlőskei Tímea

Dominique

Varga Zoltán

Leplée

Kemény Gábor Erős Csaba

Jean Paul Pierre (a zongorista)

Alkotók

szerző: Gregg Opelka
fordító: Galambos Attila
rendező: Hegyi Árpád Jutocsa
jelmeztervező: Dőry Virág
játéktér: Hegyi Árpád Jutocsa
dramaturg: Lengyel Noémi
zenei vezető: Kemény Gábor
koreográfus: Balázs Mari
ügyelő: Lengyel Noémi
súgó: Paku Éva
asszisztens: Lengyel Noémi

Hozzászólások

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------------------- www.toptipp.hu ----------- C'EST LA VIE ---------------- Hegyi Árpád Jutocsa-------------- Budapesti KamaraSzínház Piaf helyett énekelni merész dolog, szerencsére Gregg Opelka nem ezt az utat választotta, két nem egészen fiatal sanzonette-je saját dalait vezeti elõ formás mini-musicaljében. Közben megismerkedünk eddigi élettörténetükkel és mostani gondjukkal-bajukkal is. Nem tudjuk, honnan valók a zeneileg-szövegileg pompás énekszámok, melyek Kemény Gábor zenei munkálkodása és a briliáns zongorista: Erõs Csaba jóvoltából, támadhatatlan muzikalitással szólalnak meg. A reflektorfényben két színésznõ áll, illetve dehogy is áll: játszik, mozog, táncol és énekel, fölényes biztonsággal hitelesítve a párizsi mulató légkörét. Percenként öltöznek át Dõry Virág változatos jelmezeibe bújva, legtöbbször kettesben adva elõ san- zonjaikat. Nincs megállás, a lélegzetnyi szünetekben élénk dialógusok zajlanak, összeugranak és kibékülnek, ha nem egymáshoz, akkor a közönség felé fordulnak frappáns kérdéseikkel. Majzik Edit a keményebb, keserûbb, - Hamlet-re hivatkozik, amelyben legjobb esetben is, legfeljebb csak a hírvivõ Osric-ot játszhatta, - kényszermunkás õ itt e "kétes bûnta- nyán", de markáns játékával helytáll ebben a zenés mûfajban is. Kétszemélyes darabban ez nem kis teljesítmény, fõleg, ha a partner az a Szõlõskei Timea, aki a Fekete angyal fõszerepében, a lenyûgözõ alakításon túl, démoni blues-éneklésével is feltûnt. Dominique-je csupa lelkes naivitás, könnyen enged a csábításnak, de a csalódást is hamar kiheveri. Örök vágya mégis, hogy egyszer hihesse el, õszintén szól hozzá a vallomás: "Je t'aime..." Ebben a dalban, katartikus mélységeket bejárva, hajlékony frázisokkal, az átélt érzelmek minden árnyalatát kibontva mutatja meg kivételes elõadói képességeit. De helyén van minden gesztus, minden apró játék, ezer ötlet sûríti a töretlen tempóban viharzó játékot, ami a két színésznõ szuggesztív jelenlétén túl, Hegyi Árpád Jutocsa példásan összefogott, szelleme- sen koreografált rendezének érdeme. Az öltözõbeli, finomított csöndesség után, még egy, vörösben izzó Szõlõskei Timea-song song bûvöl el, majd a végkifejlet konyhatündérei virgonckodnak, míg a zord tulaj, Varga Zoltán, átmenetileg le nem hervasztja reményeiket. De ki tudna ellenállni ennyi színészi-zenei csábításnak? Ö is elfogadja a hölgyek mûsorát és velünk együtt örvendezik a finálé tobzódásában.

Válasz