Színház

Cigányok

előadás, 2 felvonás, 155 perc, magyar, 2010.

Értékelés:

37 szavazatból
Szerinted?

A Cigányok két világ. Tersánszky szerelmi háromszöge egy sosem volt mesevilágban mutatja meg a muzsikus romákat, de épphogy megmelegszünk köztük, eltörik az idill. Grecsó Krisztián Cigányokja a mai Magyarországra hozza át a drámát, a szerző úgy írta tovább a darab történetét, hogy a legmélyebbről hozott föl valamit. Magyaroknak cigányoknak egyaránt. Lelet - a rettegés alól.

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. október 15., Katona József Színház

Stáblista:

Hozzászólások

1/10
latitude37 2015 okt. 25. - 08:40:59 1/10
merõ borzalom. az összes negatív sztereotípiát megerõsíti, ami a cigányokkal kapcsolatban fel szokott merülni, semmivel nem visz közelebb a megismerésükhöz, megértésükhöz. a fejfájásig fokozott harsányság az irigy hónaljmirigynél is idegesítõbb paródiaszerûség, többségében harmatgyenge színészi alakításokkal. leginkább a döbbenet kifejezéssel tudnám érzékeltetni azt,amit a nézõtéren és azóta is érzek. 5 éve van mûsoron és szinte senki nem meri leírni, hogy ezt így bûn volt színpadra vinni. szomorú.
Edmond Dantes 2015 febr. 14. - 14:53:07
Hosszabb ideig pihentethették a darabot (?), most figyeltem föl rá. Tersánszky-Grecsó...színlap szt. Valójában egyik sem. Egy elfeledett Tersánszky-darab töredék felütésnek, ürügynek a Grecsó-féle folytatás elé, 120 évvel ezelõtti népszínmûvek paródia-félesége, néhány kínosan, feszengõsen hosszú magánszámmal:az elején Rajkai duhaj-mulatós jelenete, túl "sok" a színészzenekar pantomim-bazseválása is, szintúgy Keresztes véget-érni-nem-akaró részeg dülöngélése, az egész tarkabarka ruhás hejretyutyu egy fehér babaszoba díszletben. Ebbe az ál-álvilágba robban-dörren bele -számomra inkoherensen- a halálos lövés és a Molotov-gyújtókoktél. Innentõl l e n n e Grecsóé a színmû...de az meg nem színmû, inkább dokumentarista-folklóros szociodráma, mai cigány(os)-brutál(os) kelléktárral, csak-meg-ne-oldjuk álnyomozással, fejfájós nyomozóval, trehány rendõrökkel, link tûzoltóval, részeges doktorral, "rózsadombi tényfeltáró" újságírónõvel. Ahogy a romagyilkosságok is egyszerre voltak gonoszak és értelmetlenek, úgy értelmetlen és semmit-meg-nem-oldó ez a hibrid produkció is. Gondolatkísérlet: vajon hogyan szólt volna mindez a Nemzeti, uram bocsá, az Ujszínház színpadán és közönsége számára? A legérdekesebb pillanat számomra a Szirtes-Pálmai duó rövid anya-lány jelenete volt, õk tényleg "magukat" adták, lévén a való életben is azonos "szerepben" anya és lánya.
virata 2012 nov. 25. - 15:45:51 Előzmény Bellavita
Az elõadás egy zsánerképpel kezdõdik Tersánszky Józsi Jenõ azonos címû darabjából, ahol a linkóci, emócióval teli zenészeket a szívünkbe zárjuk. Hogy aztán a felvonás végén lövés dördüljön, és a számunkra legkedvesebb prímás élettelenül terüljön el.

Itt meg kell jegyezni, hogy három évvel ezelõtt petróleumos üveget dobtak egy faluszéli cigány házra, és a tûzbõl kimenekülõ embereket legéppuskázták. A helyszínelõ tûzoltó rövidzárlatot állapított meg, az orvos égési sérülésbeli halált, a rendõrök pedig nem vették észre a töltényhüvelyeket szerte szét. Mire a második nyozócsoport reggelre kiért, a cigányok elvitték a tetemeket a helyükrõl felravatalozni, s nem akarták boncolásra kiadni, nehogy a másvilágon seb legyen rajtuk. Persze a nyomozás nem is haladt, úgyhogy évekig nem találták a tetteseket, akik közben még vagy három másik helyen is irtották a cigányokat. A végén az amerikai FBI elégelte meg a töketlenkedést, és megadta azoknak a geciknek a telefonszámát és lakhelyét, akik a gyilkosság helyén és idején forgalmaztak.
Szóval a darab második fele errõl a szégyenteljes nyomozásról szól, meg arról, hogy - bár mindenki büdös cigányoknak nevezi õket - mennyire elítélik legyilkolásukat. Leginkább a kocsmáros, aki az uzsorásuk volt, de még így is szimpatikusabb, mint a Rózsadombról leérkezõ antirasszista újságírónõ, aki azt se tudja, kikrõl ír. (A helyiek ugyan cigányoznak rendesen, de együtt élnek (néha szó szerint, tehát kefélnek) a cigányokkal, míg a pesti dáma félreugrik, ha a cigánygyerek közelebb lép.)
A két részbõl álló darab azért nagyon jó, mert így nem egyszerûen cigányok lettek áldozatok, hanem egy általunk szeretett és tisztelt EMBER. És még ha ki is derül, hogy bizonyos tekintetben a középkorban élnek, együtt tudunk érezni a hót primitív õzvegy cigányaszony utolsó szavaival, amelyeket a közönség felé mond: a devla emésszen el benneteket!
8/10
Bellavita 2012 jan. 23. - 00:13:49 8/10
Élvezetes darab. Kicsit érzékeny a téma, s kicsit demagóg- de ugyanakkor szórakoztató. Az elsõ és második felvonás közötti erõs kontraszt csak kiélezi a cigányok kettõs énjét. A cigány szereplõket nagyon jól játsszák a színészek, kimagasló Szirtes Ági- aki olyan hitelesen jajveszékel, hogy teljesen azonosul a szereppel. Külön öröm, hogy a lányával játszik együtt. A cigányok életmódjának hiteles bemutatásáért, a fergetes színészi játékért, a nagyszerû jelmezekért 8-as adtam rá.
8/10
turmix 2011 máj. 18. - 17:28:00 8/10
nekem tetszett és külön öröm volt egy igazi cigány családot látni a szünetben az elõtérben.
10/10
Bia 2011 máj. 11. - 20:21:21 10/10 Előzmény surviver
Nekem nagyon tetszett és mindenkinek csak ajánlani tudom!
7/10
surviver 2011 máj. 10. - 22:22:04 7/10 Előzmény ramification
Én is láttam már jobb elõadásokat a Katonában, de azt igazán jól érzékeltette, hogy a cigányok egyik másodpercben siránkoznak, a másikban meg szitkozódnak.
10/10
hydroglobe 2011 márc. 07. - 11:06:17 10/10
Borzalmas??? Hiányos??? Felelõtlen???
Szerintem ZSENIÁLIS!!! Mindenre és mindennek az ellenkezõjére is felhívja a figyelmet. Amint az egyik "tábor" kap egy pofont, a másik egybõl kapja a párját. Minden vélemény felvonul, és tényleg senkinek sincs, illetve mindenkinek van igaza. Ami ebben a darabban nincs benne a cigánykérdésrõl, azt vagy egybõl hozzá tudjuk gondolni, vagy nem is fontos. A rendezés, a színészek elõtt le a kalappal! Még az utolsó mellékszereplõ is hiteles és kidolgozott. Egyszerre röhögtem és gombóc is lett a torkomban, igazi tragikomédia.
Szerintem is KÖTELEZÕ minden magyarnak, cigánynak, vagy aki látott már cigányt vagy magyart :)
4/10
ramification 2011 jan. 20. - 14:29:55 4/10
hát ez elég borzalmas volt. az alkotók láthatóan nem ismerik a közeget, amirõl beszélnek (sem a falusi cigányokat, sem a mellettük élõ magyarokat) és nem is nagyon érdekli õket.
így elnagyolt, viccbe hajló karikatúrákat kapunk, amit azért egy nemrég megtörtént TÉNYLEGES rasszista gyilkosságsorozatnál azért mégsem kellene.

nagyon felelõtlennek tartom a darab készítõit, hogy ilyen traumatikus témához ilyen felszínes felkészültséggel nyúlnak. ezt szvsz nem kellett volna.
3/10
Surabaya 2010 nov. 28. - 11:18:30 3/10
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!
nem tudom, melyik volt rosszabb, a Tersánszky, vagy a Grecsó rész, mert mindkettõ másért. A Tersánszkyból egyáltalán nem lett semmi, nem érzõdik se rendezõi, se színészi szándék, butuska koreográfiák, idétlen beállítások, néhány kiemelkedõen dilettáns színészi játék, különösen Pálos Hannáé, biztos, hogy belõle színész lesz?
A második rész pedig annyira kedvezni akar minden magyarországi honfitársnak, hogy hányingert kapok tõle. Felvonultat mindenféle klisét, elõítéletet, jól összerázza, az így egyformává vált elemeket azonos súllyal egymás mellé kirakosgatja. Talán jó lett volna eldönteni, hogy dokumentum drámát akarnak-e, vagy fiktiv színdarabot. Mert ez így egy gyenge színdarab lett, amibõl kilógott a tragikus valóság Fekete Ernõ egyedül hihetõ figurájával együtt.
10/10
kutya8 2010 okt. 17. - 19:19:50 10/10
kötelezõ megnézni,nagyon jó,nagyon reális dolgokat mutat be,néha fáj is
7/10
FElepHánt 2010 okt. 15. - 12:13:34 7/10
Katona Tersánszky Józsi Jenõ ugyan cimbalomra cseréli kedvenc gitárját, de pajkos szelleme ott kísért a zamatos nyelvi fordulatokban. A kurta kocsmában Rajkai Zoltán villog a fizetésnapi duhajkodásban, fantasztikus pantomimben pipiskedõ cigányok kísérik danáját, Keresztes Tamás és Kovács Lehel hangszer nélkül, gesztusokkal, mimikával teszik látható a zenét. A stilizáltság szikrázó poénokban robban a szürnaturális Szacsvay László játékában, a nyitójelenet rendezõi remeklés.

A Molotov-koktél nem a szovjet harckocsik páncélján, hanem a mai ellenség, a cigányportáján lobban be, menekülés a hóban, lövés dördül, egy ártatlan ember esik össze holtan. Ravatalozása röhejbe fullad: megbocsáthatatlan ízlésficammal, a siratás gyásza börleszkbe vált. Gyomrunkba szorul a nevetés, a legrosszabb népszínmûvi cigány-közhelyek tobzódnak, elmenne ez egy fricskázó paródiában, de hát itt mégis egy Rasszista Gyilkosságról van szó! Nem hisszük el, hogy Grecsó Krisztián és Máté Gábor ilyesmit elkövethet, bénultan szalasztjuk el az azonnali távozás lehetõségét, - szerencsére: újabb meglepetés következik. Miután a ravatalon asszonyát hegedûszó ritmusára gyakó Dani prímást végre kiviszi a forgószínpad, az immáron mai kocsmában egy bûnügyi nyomozás részesei leszünk. A helybeliek, élükön a tûzoltóság és a rendõrség közegeivel, igyekeznek eltussolni az egészet, amiben a sértettek, archaikus viselkedésükkel jócskán besegítenek. Mindenkinek igaza van! A romák mindent ellopnak, hangosak, agresszívek és még egy tetemet sem tudnak tisztességgel ölben végigvinni a cigánysoron... Simon Zoltán kisrendõre alkalmazkodó és korrupt, Ujlaki Dénes vendéglõje csak "magyarok"-nak nyitott, Bán János alkoholista orvosa egy fél kupicával megvehetõ.

Fekete Ernõ gondosan felépített alakításában rajzolja meg a nyomozó karakterképét, két dühroham között pontosan érzékeli az igazságot, amelynek nem akar, nem tud érvényt szerezni. De hát más a valóság Tiszabõn és más a törvény Budapesten... Teljes színészi fegyverzetben lép végre újra színpadra Kiss Eszter, a rózsadombi újságíró- nõ nagyszerûen formált figurájában hitelesen érzékelteti ezt a különbséget. Az együttes félelmetes tökéletességgel jeleníti meg az ellentmondásokban bõvelkedõ darabot, külön ki kell emelnünk Keresztes Tamás követhetetlenül zseniális játékát. Sértõ! Színigaz! Szörnyû! Pompás! Embertelen! Vicces! Botrányos! - Igen!!! Olyan, mint az egész roma-kérdés, amelyrõl vagy hallgatunk, vagy fröcsögünk. Máté Gábor színháza végre mai, bátor és merész, megkavarja az elhallgatás pocsolyáját, muszáj szembenéznünk, muszáj vitatkoznunk, - ha csak ennyit ér el, akkor is megkerülhetetlen! (- és végre a Katonáról is írhatunk...)