Szokták mondani, hogy a divat a változás szokása. Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja, Ljuba divatos hölgy. Feledni akarván viharos és vajmi kevés boldogságot adó életét, Párizsból tér, vagyis inkább menekül vissza a családi kúriába, ahonnan épp öt évvel azelőtt egy rossz házasság s gyermeke tragikus halála miatt távozott. Változásra vágyott akkor, s valami mást keres hazatérve is, mint Párizs nyüzsgő élete. Immár a békére, a nyugalomra áhítozik, amit e házban, e kertben átélhetett annak idején. De a világ is változni vágyik szüntelen. Lopahin, a család régi barátja hozza a döbbenetes hírt, miszerint a házat és a család büszkeségét, a kertet,"ami még a lexikonokban is benne van...", elárverezik. Mi történik velük? Mit tesznek ellene? Mit tettek eddig, amiért mindennek így kell most történnie? Az új szemlélet, ha tetszik, az új "gazdasági divat" nem érti, és nem értékelheti az asszony emlékeit, kötődését, ahogy kíméletlenül ledarálja a múltban, a múltból élő, gyakran szűklátókörű és sokszor önző családtagok érzéseit is. Minden megváltozott, s elmúlt annyi minden az emlékek közül is. A fákat kivágják, s egy októberi napon Ljuba ismét útra kel. Csehov 1904-ben írt műve időtlen, tragikomikus alaphelyzetet mutat. Tragédiát, hisz az értékvesztés tisztán látható, s komédiát, melyben a szereplők, csak hogy egy kicsit még életben maradjanak a vágyaik, már remélni sem tudnak semmiben, s képtelenek tenni bármit is azért, ami még számukra is a legfontosabb.
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások