Pesti Magyar Színiakadémia (másodéves színészosztály). Mjuzikel. Ez a Csikágó (nem) az a Chicago. Ez mjuzikel, azaz (nem) musical.

1797 forró nyarán J. B. Scott kapitány és legénysége ószanszkrit tekercsekre bukkant a Maldív-szigetek déli csücskében. Scott és társai akkor még nem tudhatták, hogy a világirodalom legfontosabb, évezredes múlttal bíró kincseit vitték magukkal a Santa Isabella de la Negrán. Az éjszaka folyamán szerény lakomát csaptak, és a pergament szájuk törölgetésére használták. Csak egy apró fecni maradt az ószanszkrit műből, mely egyáltalán nem volt alkalmas egy egész estét betöltő előadáshoz, így írtunk sajátot. Kösz, Scott.

A műveletlen kis taknyokat leszámítva mindenki tudja, hogy a Keleti Pályaudvar környékét egy időben Csikágónak hívták, mivel olyan ütemben fejlődött, mint az amerikai nagyváros, és épp, amikor Chicago a bűn városává lett, akkoriban terjedt el ez a morális divat nem csak a Keletinél, hanem nyugatabbra, egészen a mai Wesselényi utca környékére is. Bezony. A mi Csikágónk itt játszódik egy párhuzamos dimenzióban, amely remélhetőleg elnyeri az Önök tetszését, mivel a nemzetközi kritikáét már elnyerte:

a legjobb eredeti zajért járó Szívbillentyű-díj (Zazie) / a legtöbb szünetben elszívott cigarettáért járó díj az Avignoni Színházi Fesztiválon (úgy, hogy az előadást szünet nélkül játsszuk!) / a Baranya vármegyei csigaszépségverseny dobogósa / a Pista-lájkok és bekövetések alapján február negyedikének egyik eseménye…