Ezúttal az operett műfajában elengedhetetlen hajcihő a józsefvárosi primadonna-növendék, Pünkösdi Kató körül gyűrűzik... illetve nem, sajnos a gyűrű eltűnt, mert a kisasszony reménybeli kérője, Dorozsmai Pista zálogházba volt kénytelen adni. Ennyit a sírig tartó szerelemről... Ám a "szabálykönyv" szerint ilyenkor érkezik a nemes úr, és valóban, egy bizonyos Báró Tarpataky, híres milliomos és mecénás lép a szegényes udvarba. Sejthető, hogy innentől kő kövön nem marad, sírás, nevetés, tánc és dal, jelmezek és szerepek, párbaj és búcsú elegye itatja át a levegőt. A levegőt, mely végül mintha csak egyszerre nyitottuk volna szemeinket, füleinket, szívünket és összes ablakainkat, kitisztul, mert rájövünk, hogy mi és ki az igazán fontos életünkben.
Mert, aki látta már Budapestet éjjel, az tudja, hogy van a Bajza ucca sarkán egy kis palota, de mi muzsikus lelkek hisszük, hogy minden virág nyílik és még az is lehet, hogy az omnibusz tetején...
A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások