Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Éjjeli menedékhely

színmű, 2 felvonás, 180 perc, magyar, 2009.

+ 19 kép

+ 23 kép

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

3 hozzászólás

Bemutató időpontja:

2009. január 24., József Attila Színház

Stáblista

Szereplők

Mihályi Győző

Mihail Ivanov Kosztiljov

Márkó Eszter

Vaszilisza Karpovna

Földeáki Nóra

Natasa

Andrássy Máté

Medvegyev

Kádas József

Vaszka Pepe

Sztarenki Pál

Klescs

Ullmann Mónika

Anna

Kovalik Ágnes

Nasztya

Vándor Éva

Kvasnya

Besenczi Árpád

Bubnov

Fila Balázs

Báró

Zöld Csaba

Szatyin

Krisztik Csaba

Színész

Méhes László

Luka

Ömböli Pál

Aljoska

Kocsis Judit

Tatár

Alkotók

író: Makszim Gorkij
fordító: Morcsányi Géza
rendező: Horváth Csaba
díszlet: Antal Csaba
jelmez: Benedek Mari
szcenikus: Éberwein Róbert
dramaturg: Kompár Valéria
zene: Szabó Mátyás
zenei vezető: Gebora György Erős Csaba
súgó: Túri Mari
ügyelő: Verebély Mónika
rendező munkatársa: Gábor Anna

Hozzászólások

10/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ÉJJELI MENEDÉKHELY Horváth Csaba Fortedanse József Attila Színház

A Tavasz ébredésében azért nem Wedekinden volt a hangsúly, a paraszt-párbeszéd és a gó-
lyamonológ vendégszövege talán még fontosabb is volt, a Kalevalában már gyönyörûen szólt
Szálinger Balázs költõi textusa, de ebben az újabb remeklésben Horváth Csaba teljes gaz-
dagságában bontotta ki a gorkiji szöveget. Felülírva a nagy orosz hagyomány fotonaturaliz-
musát, a hajdani valóság realizálása helyett az emberi viszonylatok és cselekvések általáno-
sabb szintû ábrázolását érvényesíti, maszkok és rongyok helyett a mozgás-és gesztus-nyelv
teszi láthatóvá a rejtett tartalmakat. A színház, az utóbbi idõben egyre keményebb kihívá-
sokat vállaló társulata imponáló akarattal idomul a szokatlan stílushoz és a lehetõségeken
belül példás fegyelemmel áll helyt a nem mindennapos feladatban. Márkó Eszter Vaszilisza,
Kocsis Judit a Tatár szerepében érzékenyen reagál a pregnáns stílusra, Besenczi Árpád
és Ullmann Mónika kifejezõen hozza figuráját. A saját nevelésû Andrássy Máté és Kádas
József magától értetõdõ kifejezõkészséggel rajzolja meg a rendõr Medvegyev és a tolvaj
Vaszka Pepe karakterét, Zöld Csaba erõteljes Szatyin-monológja a végsõ optimizmus em-
berséges fényébe vonja a befejezést. Az elõadás legnagyobb meglepetése Méhes László
Luká-ja, aki a felejthetetlen elõdökön túllépve, újfajta értelmezést talál a furcsa vándor
talányos alakjához: vigaszt sugalló demagóg, groteszk színlelõ, kiismerhetetlen jótevõ egy-
szerre. Deklamációját fürge forgások, váratlan mozgáselemek szakítják meg, egyenrangúan
használja a kimondott szó és a rituális pantomim fölényesen uralt eszközeit.
Az elsõ rész tökéletesen kidolgozott, lenyûgözõ hatású színházi esemény! Második fele
még csak szerkezet-kész, érthetõ, mivel a szokásos próbaidõ háromszorosa lenne szüksé-
ges egy ilyen összetett stílus elfogadtatásához. Egészen biztos, hogy az alkotó és a társu-
lat tovább dolgozik a mûvön..., érdemes!
De az bátran kijelenthetõ, hogy két eleme már most is színháztörténeti eseménnyé avatja.
Szabó Mátyás dobokon és ütõhangszereken, zeneszerzõként és elõadóként az elõadás fõ-
szereplõvé válik, minden mozzanatra talál adekvát zenei frázist: melodramatikus aláfestés,
kiemelõ akcntus, fergeteges fokozás egyaránt szerepel nagyívû repertoárjában. Hangszer-
arzenáljában a kínai fadoboktól a gongok, cintányérok különbözõ fajtáin át, a tom-tom és
kézi dobokig megtaláûlhatóaz Amadinda által ismertté vált teljes spektrum. Nem lepõdünk
meg a vonóval megszólaltatott fémek kísérteties sírásán, de amikor Szabó Mátyás a híres
monológot a Színész, Krisztik Csaba TESTÉN/!!!/ tenyérrel ütött szólóval kíséri, csak eláll
a lélegzetünk... A produkció másik archimedesi pontja különben éppen ez a szereplõ, aki
mágikus energiákkal telített mozgásával, sistergõ fájdalommal megszólaló mondataival, játé-
kának döbbenetes intenzitásával egész létezését transzcendens magasságokba emeli. A le-
fojtott aktivitás párduc-rugalmasságú mozgásminiatûrök zenei harmóniájában manifesztá-
lódva, akrobatikus virtuozitásának esztétikus gyönyörûségében oldódik. Krisztik Csaba,
színészi pályafutásának második évében, máris lézerfényû üstökös a hazai színjátszás szür-
ke egén! Egyedülálló személyiségében testesül meg az új utakat keresõ Horváth Csaba
korszerû színházának ideálja.

Válasz

Én a bemutatót láttam, az elõttem szólóhoz csatlakozva gratuláció a színészeknek!!!! Tényleg nagy munka lehetett megtanulni ezeket a mozgásokat!!!!! A rendezés nekem nem tetszett, nem az én mûfajom (nem csípem az un. kortárs rendezéseket...). Habár a színdarab felénél sokan elmentek, én úgy gondolom, a színészek mégis megérdemlik a vastapsot!!!!!

Válasz

10/10

Félkész állapotban is lenyûgözõ! Ehhez a fizikai gesztus-színházhoz háromszor annyi próbaidõ kellene!
Az elsõ rész így is tökéletes remekmû, de végig az lesz aaz egész , ha még lehet dolgozni rajta. Gorkij teljesen átjön, minden szava, gondolata él, a mozgások, tánc-és pantomim-elemek pedig egészen különleges stílust adnak. A színháziak böcsülettel helytállnak a számukra ismeretlen közegben, sõt, Méhes László bravúrosan játszik és fantasztikusan mozog! Félelmetesen óriási Krisztik Csaba Színésze, páratlan mozgáskészség, iszonyatos kisugárzás, zseniális játék. A kisérõ ütõs-zenét Szabó Mátyás teszi, dobokon kívül minden más ütõhangszeren és még az Emberi Testen is!!!
Ha nyitottan nézzük, Csodát élhetünk át!!!

Válasz