"Barlangszerű pince. Súlyos kőboltozatok, füstösek, vakolatuk lehullt." Ilyen Kosztiljov hajléktalan szállója, ahol a lakók között akad bűnöző, lecsúszott nemes, alkoholista művész, prostituált, szökött rab, sőt szegény, becsületes ember is. Csak az a közös bennük, hogy nincs hova menniük, nincs biztos megélhetésük és nincs jövőjük. Nekik csak múltjuk van. Nasztya, az utcalány romantikus ponyvaregényekbe menekül, de a Báró folyamatosan gúnyolja emiatt. Klescs, a lakatos ugyan becsületesen keresi a kenyerét, de felesége miatta lett tüdőbajos, és már nem sok van neki hátra. És ott a Színész, illetve Szatyin, őket az ital tette tönkre. Mind csupa kisiklott emberi sors. Közéjük érkezik Luka, az öreg vándor, akinek mindenkihez van néhány kedves szava. Hazugságokkal és mesékkel vigasztalja a többieket. Egészen addig, míg a menedékhely tulajdonosnője meg nem öli a férjét. Kosztiljov halála mindannyiuk életét felkavarja, Luka pedig szó nélkül eltűnik. De az élet ez után sem áll meg a szállón, legfeljebb még szomorúbb, és még kilátástalanabb lesz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások