Hősünk folyton úton van, keresgél, helyet változtatva éli világát. Ott talál otthonra, ahol épp lecövekel. Környezetében nincsen senki, úgy érzi, az egész világon csak ő létezik. Állandóan azon őrlődik, ő hagyta-e el a világot vagy a világ hagyta magára őt? Önmagával való dialógusai során kérdez rá az ember alapvető értékeire, ám a válaszokat a nézőkre bízza. Féltett gondolatait, sértettségét, frusztrációit boncolgatja, és közben egyre jobban feltárja személyiségéből azt, ami a felszín alatt bugyog benne. Minél többet beszél, annál inkább magunkra ismerhetünk mondataiból, elejtett megjegyzéseiből, tétova gesztusaiból. Ahogyan a tojáshéj megreped, majd lehull, úgy tárja elénk egy világtól eltávolodott figura sorsán keresztül mindennapi félelmeinket, vágyainkat, örömeinket Zuvoljov.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások