Azt is mondják, hogy életünk utolsó pillanataiban, utolsó másodperceiben lepereg előttünk életünk minden fontos pillanata, döntése, és hirtelen meglátjuk a valóságát annak, amit átéltünk. Ez az utolsó pillanat tehát maga az élet, ha úgy vesszük: mert akkor dől el, hogy békével rendezheti-e a számlát az ember, és boldogsággal tölti el, amit itt kapott, mint "élet"; vagy valami hazug illúzió volt, amit életnek hívott addig.
Cocteau úgy írta meg a darabot, hogy egy ember van jelen, mégis beszélget, mintha telefonálna. De vajon kivel?
Ez az egy ember: a Nő.
Ez a beszélgetés pedig az a bizonyos utolsó pillanat.
Pillanat, és mégis egy életet beszél el, ahogy kibontakoznak történetek, álmok, döntések miértjei. A beszélgetés pedig csodálatos képzettársítások, megszemélyesítések, behelyettesítések sorozata, és addig talán soha föl nem tett kérdések láncolata; vívódás, egy küzdelem, amit az igazság kibogozásának vágya hajt. Olyan, mint egy krimi: egy nagy rendrakás, amely csak akkor bevégezhető, ha már minden a helyére került.
A Nő tehát kivel beszélget?
A(z) Bakelit Multi Art Center előadása
Hozzászólások