Az Én és a kisöcsém az egyik legkedvesebb és legszellemesebb magyar operett. Nincs olyan színház, amelyik legalább egyszer ne ajándékozná meg magát a darab színrevitelével. Remek humor, pimaszság, erotika, az ötletek tobzódása, miközben a szerzők elegáns iróniával fejet hajtanak a műfaj szigorú szabályai előtt. Mély emberismeret sejlik föl a bohózat mögül és egy csipetnyi bölcsesség: hogy néha egyetlen tétova pillanaton áll vagy bukik a sorsunk.
Egy társasutazásba csöppenünk. Rozoga autóbusz viszi rakományát, a mulatni vágyó magyarokat, az álmok fővárosába - Velencébe. Öreg nászutas pár, egy mogorva kötekedő, Mosolygó és Mosolygóné, dr. Sas és dr. Vas, a két pancser nyomozó és komornájuk, egyben menedzserük, Teréz kisasszony, aki csak Zolestyáknak szólíttatja magát. Ott van Kamilla kisasszony, a démonikus idegenvezetőnő, és ott ül a buszon egy gépírókisasszony, aki ha ezen az úton nem fog férjet magának, beperli az IBUSZ-t. És ott egy dán is, a nőgyűlölő Andersen, a jóképű gyárigazgató, aki pesti menyasszonya elől menekül Velencébe. És természetesen ott van álruhában (érettségiző diáknak öltözve) maga a menyasszony is: Kató.
Hogy mi lesz a történet vége? Úgyis tudják...
A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása
Hozzászólások