Nagy József idei, Orléans-ban bemutatott új darabja a taoista és konfucionista vallás egyik alapkövének számító, és az univerzum örök törvényeit leíró Ji King, azaz Változások könyvéből merít ihletet. A koreográfia főként szerkezetében és mondanivalójában támaszkodik a könyv tanításaira. Struktúráját az a szövet adja, amelynek hatvannégy csomópontja a jóslatok alapjául szolgáló hat jin és hat jang vonal összes kombinációja. Nagy József szemében a világ összes eleme, élő és élettelen egyaránt egy-egy csomó a sors szövetén. Minden és mindenki aktív szereplője az univerzumnak, hiszen már puszta létezése - akarva vagy akaratlanul - befolyással van szűkebb és tágabb környezetére, önmaga és mások életére.
Az előadás megszületésével a koreográfus régi vágya valósulhatott meg, miszerint koreográfia és zene egyszerre, egymással kölcsönhatásban jöjjön létre. Az alkotók, a táncosok és a zenészek különlegesen szoros együttműködése a színpadon estéről estére tovább él és fejlődik.
Nagy József sikere tehetségének, munkabírásának, újító szellemének és - nem utolsó sorban - sokoldalúságának köszönhető. A koreográfus képzőművésznek készült; fotóiból ma is rendszeresen szerveznek világszerte kiállításokat, ez irányú érdeklődése koreográfiáiban is megmutatkozik. Az évek során zene iránti vonzalma ugyancsak előadásainak szervező erejévé vált. Darabjaiban rendszeresen használ népi és jazz elemekből építkező élő zenei kíséretet a legelismertebb magyar és külföldi zenészek segítségével. Egyaránt merít ihletet Kelet (pl. a japán butoh) és Nyugat (kontakt tánc, új cirkusz) művészeti hagyományaiból. Előadásai a tánc, a színház, a cirkusz, a pantomim és a bábszínház határvonalán mozognak. Munkáinak színvonala és sokrétűsége bizonyíték arra, hogy az igazi művészet, illetve művész mentes minden földrajzi és műfaji kötöttségtől.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások