A szegedi Metanoia Artopedia vendégelőadása.

Az előadás Szvetlana Alekszijevics, Franz Kafka, Friedrich Nietzsche, Paizs Miklós írásainak, valamint archív és jelenkori dokumentumok, híranyagok és egyéb statisztikai szövegek felhasználásával készült.

Úgy tűnik, az ügyeletes Diabolosnak már kísértenie sem kell, mert tökéletesen önjáróvá lett bolygónkon az emberi hülyeség. Ez pl. - egyebek mellett - a mityinói temetőben világító, alumíniumfóliába és ólomlemezekbe csomagolt forrórészecskék paradox halhatatlanságában, vagy a fukushimai izotópok kiszámítható alaposságában is megmutatkozik. A Diabolos szükségtelen kallódását és idegenségét azzal a saját szempontjából mindenképpen skizofrénnek tűnő gondolattal nyugtázhatná, hogy ebben a tökéletesen elhibázott teremtésben elérkezettnek is látja az időt arra, hogy az égi-földi hatalmaktól éppen ő kérjen felhatalmazást az ember Diabolosok azonnali exorcizmusára.

Artopéd paradoxonunk szerényen csak a Fő-mellékállású gyakorlódiplomaták exorcizmusára vállalkozik, amelyben ugyanakkor - a helyzet komolyságára való tekintettel - az artopéd képzeletben felszentelt nem evilági szertartásvezetők mellett, az árva és halott gyerekek kórusa, egy klott gatyás, vagy annál komplikáltabb öltözetű Justitia, valamint egy leárazott Rocamadouri Fekete Madonna szobrocskái is szóhoz juthatnak.

Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Paizs Miklós, Varga-Szűcs Dóra, Varga Vera, Lencsés Gyula
Hangfelvételről közreműködik: Czeglédi András, Kocsik András, Kocsik Maja, Kocsik Noé, Orcsik Roland, Schwimmer Péter.

Trónus: Kiss Attila Etele
Ruhák, kiegészítők: Csúri Anna
Hangkeverés: Lengyel Zoltán
Hang: Szokol Szilárd
Fotók: Mágori Zoltán
Rendezőasszisztencia, szerkesztés: Erdély Perovics Andrea

A(z) Metanoia Artopedia előadása