A tizenharmadik században lezajlott tragikus szerelmi történet első irodalmi megfogalmazója a kortárs Dante a Pokol Ötödik énekében: a szép Francesca és előnytelen külsejű, sánta férjének daliás testvére, Paolo szerelmének elárulója a harmadik fivér, akinek bosszúját az váltja ki, hogy maga is szerelmes sógornőjébe, aki keményen visszautasítja; a szerelmi négyszög véres tragédiába torkollik. Dante óta a téma igen népszerű az irodalomban, a képzőművészetben és a zenében; a tizenkilencedik századi Itáliában például harminc különböző operát inspirált.
Riccardo Zandonai (1883-1944) az olasz opera jeles képviselője.Puccini is nagyra tartotta ifjabb pályatársát; halálos ágyán rábízta volna a Turandot befejezését, de az örökös, Tonino Puccini - valószínűleg szerzői jogi, azaz végső soron anyagi megfontolásból - kevésbé neves szerző mellett döntött. Zandonai legismertebb, Itáliában rendkívül népszerű operájának alapjául a kortárs olasz irodalom ellentmondásokkal teli, különös figurája, Gabriele d'Annunzio (1863-1938) verses drámáját választotta, aki Francesca történetét túlfűtött, sodró lendületű sorokba öltötte. Zandonai partitúrája a harmóniák szabad kezelésével, színes nagyzenekari hangszerelésével és váratlanul kibomló, nagy ívű dallamaival magával ragadó víziót fest a tizenharmadik század sötét világáról, a szépségről és a szerelemről, az irigységről, a féltékenységről és a gonoszságról.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások