Ismerkedjen meg Renével, a megszállt Franciaország legvonzóbb férfijával. A nők a testét akarják. Az ellenállás az eszét. A nácik pedig a kolbászát. Nouvion kis kávézójának zaklatott tulajdonosa nehéz háborút vív. René az életét kockáztatja azzal, hogy a francia ellenállás kérésére két brit pilótát és egy rádiót rejteget anyósa emeleti hálószobájában, miközben a német hadsereg tisztjei a földszinti kávézóban állomásoznak. Ezen felül, a megfizethetetlen "Bukott madonna a két nagy didivel" festmény rejtegetésében is részt vesz. De René igazi problémája a felesége, Edith, és az asszony várható bosszúja, ha kiderülne, hogy a kávézó tulajdonosának mindkét csinos felszolgálólánnyal van viszonya. A Hallo! Hallo! - sorozat humora könnyedén hódította meg a világot, pedig kíméletlenül kifiguráz minden nemzeti sztereotípiát. Őrült karaktereket és még vadabb történeteket vegyít emlékezetes és kifogyhatatlan poénokkal.
19-én párommal láttuk a darabot. Õ kevésbé ismeri a sorozatot, nagyon tetszett neki. Én elõtte néztem végig az egész sorozat összes (ha jól emlékszem 82) részét, nekem elég vegyes érzelmeim voltak. Azt sajnálom, hogy a legjobb poénok egyértelmûen a sorozatból lettek átemelve. Nem tetszett a vége, és szerintem Grúber hadnagy karakterét abszolut nem sikerült eltalálnia az õt játszó Csórics Balázsnak. Eszergályos Cecília szerintem nem játszotta túl, ellentétben az elõttem szólók véleményével. Összességében azt tudom mondani, hogy ajánlom mindenkinek, jó poénok vannak benne, élvezhetõ, jó darab, de ne hasonlítsátok a sorozathoz, mert akkor csalódás lesz. Besenczi Árpád viszont 10/10, az õ alakítása kiemelkedõ volt.
Aki teheti még (mielõtt bezárják a színházat) nézze meg! :)
Ma láttam a darabot, vegyes érzelmeim vannak, a filmhez képest szerénynek mondanám.
Nagyon nem tetszett Loclerec "csúnya" beszéde, Õ nem ilyen, szerintem túl játszotta magát Esztergályos is.
Valentin Titánia - a 11 perechez képest - ragyogott, és Besenczi Árpád szintén pozitív emlék marad.
Nagyon vártam,hogy sikerüljön jegyet szerezni erre a darabra.
Sikerült...sajnos.
Egyik legnagyobb csalódásom volt.Jó szinészek, pocsékul átirt darab alpári ,feleslegesen obszcén, olcsó poénokkal.Elszomoritó, hogy egy alapjában jó humorú történetet igy kell "feldobni" manapság a magyar szinházi szakik szerint.Aki szereti a sorozatot, inkább tegyen a jegy árához egy kicsit és vegye meg dvd-n, sokkal jobban jár (aki nem ismeri ,az is).Csak azoknak ajánlom,akik Mónika-só és Valóvilla rajongók.
Vártam ezt az elõadást, mert az angol humort nagyon szeretem. Érdekes volt, mert ugyan sok poént megtartott ez a feldolgozás a tv sorozatból, mégis szerintem a csattanókat kicsit igazították a magyar közönséghez. Néhány színész sajnos kissé ripacsosan, vagy talán túljátszottan adta elõ a szerepét - gondolok itt Esztergályos Ceciliára, Ulmann Mónikára -, de egészében jók a színészek. A szereposztás egyébként jól van kitalálva, szerintem a színészek is lubickolnak a karakterekben. Végre ebben a színházban is kezdik használni a színpadtechnikát, bár messze van Kentaurtól az egész, de azért nagyon jól alkalmazták a történethez. Az egész csapatnak gratulálok az elõadáshoz, véleményem szerint egy kellemes elõadás a mûfaj kedvelõinek.
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------------- HALLO, HALLO!--------------------- Méhes László -------------------- József Attila Színház --------------- Boris Vian abszurd komédiája, a jelenleg Pesten is látható "Mindenkit megnyúzunk" adott elõször lehetõséget a náci megszállás alatti francia "hõsiesség" ironikus ábrázolására, azóta ez, a nálunk elképzelhetetlen, a múltat könyörtelenül kiröhögtetõ hangvétel megtermékenyítette az alsóbb bulvár-komédiákat is. Mivel nincs, nem volt és nem lesz TV-nk, nem tudjuk, milyen is lehetett az a bizonyos sorozat, amelybõl fantasztikusan jól kidolgozott, frappáns vígjátékot kanyarítottak a szerzõk: minden esetre biztos alapot adtak a pompásra sikeredett elõadáshoz. Méhes László kiforrott rutinnal, jó tempóérzékkel, ötletesen és ami a legfõbb: ízlésesen állítja színpadra a koreografált szexet, a zaftos beszólásokat, mi több, a kedves vetkõzéseket is. /Persze könnyû: ha ugye Csórics Balázs múlhatatlan bájú SS-tisztje tolja le a gatyáját, az maga az éteri esztétikum.../ Minden zsizseg, minden mozog, pörögnek a sûrûn torlódó burleszk helyzetek, poentíroz a süllyesztõ, játszik a mozgókép, még a haditérkép kisvonata is elindul a Don-kanyar felé. Az együttes kiválóan muzsikál, a régi jó nevek tömény életkedvvel frissítik komikai arzenáljukat, az újabb évjáratok acélos oroszlánkörmeiket villogtatják. Valentin Titánia, magasra tartva a trikolórt, heves lendülettel testesíti meg a francia forradalom, szinte tártkeblû viharmadarát, de szimpla pincérnõként is maradéktalanul elbûvöl szépséges játékával. Dányi Krisztián baromfi-tollas fejfedõjéhez méltóan kakaskodik nyalka Mussolini-századosként, poénjai metszõ élességgel sisteregnek. Helga közlegény, a káprázatos szuggesztivitású Molnár Gyöngyi, poroszos fegyelemmel elégíti ki Gestapo-századosának minden igényét, a Hitler-beszéd ritmusára élvezõ, gramafonos (a)szexük és a falábú tánc a "Horst Wessel" indulóra az elõadás csúcspontját jelenti. Zöld Csaba félelmetes merevséggel vesz részt mindkét akcióban, de neki van még egy énekes produkciója is: a Pejtsik Péter által katonazenévé hangszerelt "Sag mir, wo die Blumen sind" protest songot, rohamra buzdító csatadalként sziszegi el. De jut itt dal másnak is: Gruber hadnagy szivárványszínû szerelmi bánatát Csórics Balázs, akit a soros rendezõk immár obligát kötél általi felhúzatásra ítélnek, gyönyörûen végig is énekelné, ha a középrész néhány taktusa után nem tûnne el a zsinórpadlás felé lebegve... Méhes László rendezése szûnni nem akaró ötlet-petárdáival nyûgözi le a nézõt, a befejezésben pedig olyan bõdületes finálét alkot, amely Cunami-ként tarolja le kétségbeesett nevetõizmainkat - és talán egyetlen végsõ tanulsággal is szolgál, (nagy szellemeket idézve): "Mindenki egy kicsit náci..." /Avenue Q/
Volt szerencsém(?) megtekinteni, még a bemutató elött, az örökös tagok javára rendezett elõadást. Nem mulattam túl jól. A színészek, szerintem csak ripacskodtak (kivéve: Besenczi Árpádot és Józsa Imrét).
A körülöttem ülõ nyugdíjasok viszont remekül szórakoztak, tehát annak aki szereti a Sas kabarét, szívbõl ajánlom ezt a borzalmat. A sorozathoz nem sok köze van a címén kívül.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások