Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Hamlet

színmű, magyar, 2014.

+ 7 kép

+ 11 kép

Értékelés:

34 szavazatból

Szerinted?

18 hozzászólás

Történik Helsingőrben, a dán királyi udvarban és környékén.

Kicsoda Hamlet? Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.

Ha igazságtalanság történik velünk, jogosnak érezzük, hogy megtoroljuk - természetesen a törvény adta keretek között. De mi tegyünk, ha nincs a kezünkben törvényes eszköz, mert a bűnös kiléte bizonyíthatatlan, hiszen egyetlen tanúnk egy szellem?

Kicsoda Hamlet? Elmebeteg? Vagy ügyes tettető? Cselekvésképtelen depressziós? Vagy csak gyáva?

Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.

A(z) Örkény István Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2014. március 21., Örkény István Színház

Stáblista

Szereplők

Znamenák István

Claudius

Für Anikó

Gertrud királyné

Polgár Csaba

Hamlet (Dánia hercege)

Gálffi László

Hamlet apjának szelleme

Csuja Imre

Polonius (állami főtanácsos)

Patkós Márton

Laertes (a fia)

Kókai Tünde

Ophelia (a lánya)

Novkov Máté

Horatio (Hamlet barátja)

Vajda Milán

Rosencrantz (udvari ember, Hamlet régi iskolatársa)

Ficza István

Guildenstern (udvari ember, Hamlet régi iskolatársa)

Gálffi László

Sírásó

Takács Nóra Diána

A Sírásó Cimborája

Dóra Béla

Fortinbras (Norvégia hercege, az előző norvég király fia)

Gálffi László

Első Színész (a betétdarabban Király)

Takács Nóra Diána

Második Színész (a betétdarabban Királyné)

Böröndi Bence

Dékány Barnabás Feczesin Kristóf Somhegyi György

Szabó Sebestyén László

Urak, hölgyek, katonák, hajósok, hírnökök, küldöncök, kíséret

Alkotók

író: William Shakespeare
fordító: Nádasdy Ádám
rendező: Bagossy László
díszlet: Bagossy Levente
jelmez: Ignjatovic Krisztina
dramaturg: Gáspár Ildikó
zenei vezető: Kákonyi Árpád
ének: Murányi Márta
ügyelő: Berta Tamás
súgó: Kanizsay Zita
asszisztens: Érdi Ariadné

Hozzászólások

8/10

Meghökkentõ, formabontó darab.

A nép stadionban van elhelyezve, ötletes megoldással.
Polgár Csaba változatos érzelmeket megjelenítõ Hamletje remek.

Válasz

offtopic

Kormánypárti színház nem kell, de színházpárti kormány nagyon is kell(ene)!...:)))

Válasz

8/10

bocs, jav. elõzõben:

...semmilyen! kormány pártján álló s z í n h á z nem kell.

Válasz

8/10

részben OFF
Úgy látom, kb 1/2-2/3-ig egyetértünk és ez nem kevés :) Tükör kell, tükör van, csak nem "agresszív" ez a tükör, inkább azt mondanám: erõs, kritikus tükör. Ebben a Hamletben is. Amilyennek egy tükörnek lennie kell. Homályos, maszatos, "rosszul foncsorozott" tükör=rossz tükör. "Kormánypárti" színháznak sztem NEM "kormányellenes" színház az ellenpárja, hanem -ha egy szóval kell kifejeznem- a kritikus színház. Kritikus színházból (szerencsére!) tényleg sok van Bp.-en is, másutt is, sõt: minden színház valahol "kritikus". Az a dolga, bármilyen pol. környezetben mûködik is.
Amiben továbbra is opponálok: kormánypárti színház sztem nem kell, semmilyen! kormány pártján álló kormány nem kell. És fõleg kormánypárti színházvezetõ nem kell.

Válasz

8/10

Olcsó, bár jogos "fogás" volna részemrõl az alábbi megállapítást tenni:
Beteg agyú szerintem az, aki a Hamlet nyitó jelenetét is stadion építés elleni propagandának tudja látni.
De NEM teszem. Bevallom, nekem pl eszembe se jutott. Silány a fantáziám.
Azt viszont továbbra is fenntartom (mint mindig) h "kormánypárti" színház nincs, nem is volt sohasem v legalábbis max tiszavirág életû "alkotásokat" termel/t ki-tûr/t meg. Molière v Beaumarchais, G.B.Shaw v Harold Pinter (h 20.sz.-i Nobel-díjas klasszikusokat is említsek) és a többiek, mûveikben a fennálló társadalmi rend, benne különösen a honi állapotok elé tükröt tartva kritizáltak, kipellengérezve azok visszásságait. A mai színház pediglen a klasszikusokat is! azzal tudja élõvé, aktuálissá, sõt: élvezetessé tenni, ha azokat (akár itthon, akár bárhol a világon...ahol engedik!) a mára és netán az adott országra, társadalmi viszonyaira, a konkrét, létezõ problémákra hangolva állítják színpadra...az adott színház, a dramaturg, a fordító, a rendezõ, az elõadók esetenként szubjektív nézeteit megjelenítve. Igen, a színház szubjektív (is lehet) mint a mûvészet általában.
Objektivitást a matematikában keressünk...és a hírmûsoroktól várjunk el.

Válasz

10/10

Intelligensebb rendezõnek érzem Bagossyt annál, minthogy szimplán beszólogasson a regnáló pártnak. A nyitó színpadképet (a provokatív stadiont) univerzálisan használja: egyszerre stadion (mint közösségi helyszín, ahol megtalálható a társadalom minden rétege), színház, aréna.

Für Anikó Gertrud-ja kissé háttérbe szorul (ettõl nem lesz hiteltelen), de Znamenák és Csuja brillíroznak a hálásabb mellékszerepekben, Rosencrantz és Guildenstern is hangsúlyos, de lehet, hogy ez nem is rendezõi megoldás, hanem egyszerûen kiváló színészek alakítják õket. Gálffi László és Polgár Judit szintén értékesítik a ziccert.

Polgár Csaba rendkívül komplex alakítást nyújt: dühös, szánalmas, gyermek, férfi, bosszúálló, áldozat és Hamlet minden egyes vonásában hiteles és átütõ.

Válasz

8/10

Remek volt. Több osztálynyi gimnazista mellett minden generáció élvezte, figyelte végig az egyáltalán nem rövid darabot. Aktuálpolitikai átérzések? Hát nem tudom. Beteg kor beteg elméje az, aki ebbõl a formabontó rendezésbõl is ezt szûri ki. Árokásó színház? Nem is folytatom... Ez a Hamlet egyszerûen jó.

Válasz

8/10

Edmond Dantes 2014 dec. 12. - 11:36:40 8/10 Előzmény Edmond Dantes

Most már ON = megnéztem. Nagyon jó elõadás. A fordítás (ami talán nem vadonatúj) nagyon jót tesz az érthetõségnek, bár éppen a Lenni vagy nem lenni... monológ nehéz szellemi tartalmát még ez a "közérthetõ" átültetés is talányosnak hagyja. Sok lehetett a húzás, Horatio szinte néma szereplõ, Gertrúd és talán Ophélia is nagyobb szerepek. Claudius és Polonius alakja Znamenák és Csuja jóvoltából tud fajsúlyos lenni-maradni és Gálffi is észre tudja vétetni magát hármas szerepében, fõleg persze Sírásóként. A húzások jóvoltából az elõadás még inkább válik Hamlet egyszemélyes drámájává illetve Polgár Csaba csaknem egyszemélyes jutalomjátékává, melynek nagyrészt meg is felel. A sokmozgásos, kórusos, sok-jelmezes/sok-kellékes, sok csinnadrattás játékban éppen a tragikus, mindenki-meghalós finálé a legstatikusabb, szinte csak jelzésszerûen, "elmondva" észleljük a történéseket. Bagossy ismét emlékezeteset alkotott, bár újabb munkái közül nekem pl A végítélet napja vagy a János király még jobban tetszett. Annyi bizonyos h Shakespeare-t, ahogy más kötelezõ-olvasmány-klasszikusokat élvezetesen, élvezhetõen elõadni szinte c s a k így lehet, "korabeli" (mi is az?) jelmezek, díszletek között, változtatás nélküli klasszikus-veretes fordításokkal, sablonos rendezõi beállításokkal tán tisztes, ám élvezhetetlen, követhetetlen produkciók állnának elõ. A sok fiatal nézõ figyelme még így is, a "trendi", mára hangszerelt elõadás vége felé lankadni látszott-hallatszott: Znamenák remek monológját szinte szétköhögték. És ha egy elõadás mára hangszerelt, nem nélkülözheti a mának szóló, uram bocsá' napi ilyen-olyan áthallásokat sem, ahogy nem nélkülözte azokat a maga korában, megírása idején (meg azóta) s e m. Mindez itt is megvan, átjön, mértékkel, ízléssel. És hát, mint írni szoktam, "kormánypárti" színház valójában nincs, nem is volt. És különben is: ha a "kormány" C l a u d i u s kezében van, akkor tessék mondani, miért is lennénk-legyünk "kormánypártiak"?

Válasz

Részben off, részben on, de hosszú lesz. :)
Én ezt az elõadást nem láttam, aktuálpolitizáló darabokat nem szeretek megnézni, mivel - bár ez a Hamlet a hírek szerint nem ilyen, és amúgy is tisztelet a kivételnek - tapasztalataim szerint gyakran csap át Sas József (na jó, Bagi-Nacsa, Fábry, tetszés szerint behelyettesíthetõ) "színvonalú" politikai kabaréba egy elõadás, ami számomra erõltetett, nem az én világom.
Vannak olyanok, akik szeretnek drámai darabokat, katarzist átélni, mûvészszínházakba (is) járni - magamat is ide sorolom. Úgy tapasztaltam - az utóbbi pár évben különösen , hogy sokan azért is mennek "törzshelyeikre", hogy a maguk politikai véleményét visszahallják. Ez engem így, ebben a formában nem köt le (Vidnyánszky Johannájában az EU-politikus neveket a kártyákon ugyanennyire szerencsétlennek tartottam).
Egészen másnak tartom, amikor egy-egy fontos társadalmi problémára világít rá egy elõadás (pl elvándorlás, hajléktalanság, cigánykérdés), ami valahol az én felfogásom szerint egy jól mûködõ, gondolkodtató mûhelynek feladata is, és megint más, amikor egészen erõltetett utalások, üres poénok vannak fácánvadászatról (komolyan gondolkodnom kellett, hol is olvastam errõl, pedig napi szinten követem a híreket), Kertész Imrérõl, Vidnyánszky Attiláról, persze a miniszterelnökrõl, vagy Cohn-Benditrõl. Én nem azért megyek színházba, hogy ilyeneket nézzek, persze elfogadom, hogy sokakat ez érdekel - legalábbis a fõvárosban, mert vidéken szerintem kisebb igény lenne erre.
Azért jó, hogy sok színház van Bp-n, és a sok színházban is jó esetben sokféle elõadás, mert mindenki megtalálhatja az õt érdeklõt (vidéken nehezebb a helyzet).
Éppen ezért viszont a verseny is nagyobb. Nyilván vidéken, aki színházba jár, el fog járni a város (jellemzõen egyetlen) kõszínházába, mivel nem nagyon van alternatíva.
Budapesten nem ilyen egyszerû azért a történet, mivel a Víg, de az ún mûvészszínházak közül a Katona, a Radnóti, de már az Örkény is évtizedes távlatban mûködik, megtalálva a saját közönségét.
A Nemzetiben állandóan váltások voltak, ezért igazán nem tudott kifutni semmi. Ráadásul a legutóbbi váltáskor a repertoár teljes lenullázása következett be (azt a vitát ne itt nyissuk meg, hogy ebben kinek mekkora a felelõssége, de szerintem ez sem fekete-fehér). A társulat jelentõs része elszerzõdött, sok új színész jött, a korábbi közönség jelentõs része meg politikai kérdést csinál abból, hogy hova jár színházba (nyilván az új, egyelõre csekélyebb számú közönség egy része is így járt el, amíg meg nem látták VA sok esetben látomásszerû, kimondottan nehezen befogadható, alternatív színházát).
No, ezek után közülük is sokan visszarettentek, és ha járnak valahová, inkább könnyedebb darabokat néznek szerintem.
Mindenesetre szerintem az a kulcs, hogy idõt kell adni arra, hogy valami kibontakozzon.
A fórumtémának helyet biztosító Örkényben 10 éve dolgozhat Mácsai Pál, a Radnótiban régóta Bálint András igazgat, a Katonában a kezdetektõl Zsámbéki, majd belülrõl találta meg az utánpótlást Máté Gábor személyében, ahogy ez a Víg esetében is harmonikusan történt a Marton-Eszenyi váltáskor.
A jó munka eredményt hoz, csak idõ kell hozzá.

Válasz

8/10

Edmond Dantes 2014 nov. 13. - 15:25:43 8/10 Előzmény Bence bácsi

OFF (de pár hét múlva már ON, mert megyek Hamletezni)
Bocs h a csapos közbeszól, delano a jelek szt "kiszállt", de amit írt, az SAJNOS igaznak tûnik. Persze már az is "sajnos" h ilyen élesen elkülönülve vannak nálunk ilyen meg olyan oldali rendezõk stb, de - Bp-nél maradva - a Nemzeti SZOMORÚ példája* (vesszõfutása, sorozatos buktái) delanot látszanak igazolni...és ami szintén feltûnõ: a külföldrõl tavaly óta a Nemzetibe hívott vendégrendezõk produkciói is rendre megbuknak. Még a "nemzeti érzelmû" nézõk sem tudnak ezen segíteni...és...khm... még mint vatta sem, ha jól tudom..
*Újszínházról pedig végképp hadd ne...

Válasz

Összes hozzászólás