Három nővér

dráma, 4 felvonás, magyar, 2004.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A Három nővér a tűnékeny idő drámája, azé az időé, amellyel mindig küzdünk, és amely küzdelmet mindig el is veszítjük. A második felvonásban úgy esik szó az első felvonásbeli névnapról, mintha az a távoli múltban történt volna... "Moszkva" egy elkeseredett kísérlet, visszatartani az időt. Irina jelszava azt jelzi, hogy vesztésre áll az idő múlásával szembeni küzdelem.
Mása könnyes szemmel mondja Versinyinnek első találkozásukkor: "Ó, hogy megöregedett, hogy megöregedett!" És Versinyin is csak egyik vesztese a múló idővel való küzdelemnek, még egy azok közül, akiket szétfúj a szél a provinciális pusztaságok valamelyik apró helyőrségébe... Csebutikin azt hangoztatja, hogy nyugdíjba vonul, Irina jövendő életét ecseteli: hogyan fognak majd dolgozni a báróval...
A jövőről álmodnak mindannyian, még akkor is, amikor ez a jövő már nem kecsegtet semmi reménnyel... Mélyebbre nem lehet süllyedni. A jövő nem létezik többé, mert életüket visszafordíthatatlanul elkoptatták. A három nővér története már nem folytatódik a függöny lehullta után.

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása

Bemutató időpontja:

2004. április 2., Gárdonyi Géza Színház

Stáblista

Szereplők

Prozorov, Andrej Szergejevics
Natalja Ivanovna (a menyasszonya, később felesége)
Olga (nővére)
Mása (nővére)
Irina (nővére)
Kuligin, Fjodor Iljics (gimnáziumi tanár, Mása férje)
Versinyin, Alexandr Ignatyevics (alezredes, ütegparancsnok)
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics, báró (főhadnagy)
Szoljonij, Vaszilij Vaszilijevics (százados)
Csebutikin, Ivan Romanics (katonaorvos)
Fedotyik, Alekszej Petrovics (hadnagy)
Rode, Vlagyimir Karlovics (hadnagy)
Ferapont (szolga az előljáróságon)
Anfisza (dada)

Hozzászólások