Harper Regan

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Néha kilépünk önmagunkból, kívülről nézzük magunkat, és föltesszük a kérdést: "Ez komoly? Tényleg ezt művelem?", és azt feleljük rá: "Bizony, ezt". És csináljuk tovább.

Harper elindul egy londoni külvárosból, hogy még egyszer lássa haldokló apját. A búcsút lekési, helyette egy road movie veszi kezdetét, amelynek állomásain egy negyvenes nő szembesül az életével, a családjával, a vágyaival és ezek széthullásával. Simon Stephens,az egyik legismertebb kortárs brit drámaíró 2007-es darabjában tragikomikus élességgel mutatja meg az elhallgatás és a szembenézés természetrajzát.

A(z) Kamra előadása

Bemutató időpontja:

2015. október 8., Kamra

Stáblista

Hozzászólások

2/10
toronyház 2016 dec. 29. - 21:33:28 2/10
Hamis alakítások, unalmas rendezés..
9/10
surviver 2016 jan. 10. - 10:01:55 9/10
Friss, modern, életközeli elõadás, nekem nagyon bejött a színházi alakítás, a tér kihasználása és az idõsíkok váltakozása.
csakreálisan 2015 dec. 06. - 13:29:58
A színészek jók, a darab és mondanivalója (?) lapos, közhelyes. A Mickey szájába adott provokatív szövegre amúgy mi szükség lehetett?!
Tesztelni akarták a hatást ?!
5/10
elszabó 2015 okt. 11. - 15:04:01 5/10
A kortárs brit drámaíró 2007-es darabja mintha csak a 60-as évek angol újhullámának (Dühöngõ ifjúság, Egy csepp méz) lenne a terméke. Jó, a kor meg a manír változott, de azért ez is épp olyan angol külvárosi darab, mint Tony Richardson mûvei. Harper apja - akivel egyébként nem igazán tartotta a kapcsolatot, mert nem is volt miért - haláltusáját vívja. Elindulna még egyszer látni, de az az állat fõnöke nem engedi. Mire odaér, meghal. Erre kitör belõle a sablonos külvárosi reakció: annak ürügyén, hogy átgondolja az életét, jól leissza magát, pasikat szed fel és tombol. Mély gondolatiságot ne várjunk...
Edmond Dantes 2015 okt. 10. - 16:09:36
A Kamra nyári özönvíz utáni és idei elsõ bemutatója amolyan "egy a számos közül": napjaink jól ismert, sokszor látott-olvasott témáiból rak össze egy csokorra valót, 90 percbe sûrítve. Ez a csokor persze nem illatos és pompázatos "virágszálakból" áll: a nem egészen folttalan múltú családfõ, hisztis dackorszakát élõ, de szerethetõ tinilányuk (Pável Réka nevét jegyezzük meg!), a kéjsóvár, gonosz munkahelyi fõnök, a randivonalon becserkészett alkalmi szeretõ, a nemszeretem mama és a többiek mind ismert figurák színpadról, életbõl egyaránt. A rendezés (Székely Kriszta) fõ ötlete, hogy az idõben-térben olykor elváló cselekményben bizonyos szereplõknél mikroporttal és némi világítástechnikával jelzi, hogy õk most idõben-térben el vannak válva a többi színen lévõktõl, miközben a cselekmény mindvégig egyetlen szûk, hátrafelé keskeny folyosóvá szûkülõ térben pereg. A pergés azonban úgy felénél-kétharmadánál lanyhul, ernyed, a produkció fárad. A szereplõk 1-2 jelenetükben nagyjából a címszereplõnek szekundálnak, szokott szerepkörükben hozva szokott jó formájukat. A darabot Fullajtár Andrea jutalomjátékának szánhatták és õ meg is hálálja: fáradt és vibráló, dacos és szelíd, csábos, fékevesztett, kapatos és kijózanodó, jó/rossz anya és jó/rossz gyerek, mikor-hogyan kell. Két nagy klasszikus szerep, Kurázsi mama és Arkagyina között kis kirándulás a mába. Tiszteletteljes javaslat: ne terheljék túl! Õt se és rajongó közönségét se. Nem csak jóból, a legjobb(ak)ból is megárthat a sok.