A Boráros Imre Színház előadása.

Az előadás, melynek díszleteihez Nagy János szobrászművész alkotásait is felhasználják,
egy fohásszal kezdődik, és azzal ér véget. Az alkotók szándéka szerint ez egy rituális keretet
ad majd a műnek, utat nyitva ezzel a reménynek, hogy megmaradhassunk szülőföldünkön
magyarnak, s hogy megőrizhessük kétezer éves keresztény kultúránkat a háborgó
Európában.
A darab, amelyet Gali László Jászai-díjas rendező rendezett, formálisan egy kisvárosi
gimnázium hét volt diákjáról szól, akik a szlovákiai magyar társadalmat képviselik, akiknek az
életpályája modellértékű, s azt hivatott bemutatni, hogyan alakult ki mostani valóságuk a múlt
évszázad nyolcvanas éveihez képest.

"A bársonyos forradalom idején hittünk és bíztunk abban, hogy más idők jönnek. Hogy
egyenlő bánásmódban lesz részünk. Hogy hamarosan eljön az idő, amikor szabadok és
ennek az országnak egyenjogú polgárai leszünk. Ám ez mind illúziónak bizonyult" – adott
magyarázatot Boráros Imre. A Kossuth-díjas színművész szerint mivel máig nem tisztázott, hogy mit tettünk a rendszerváltás után ránk törő szabadsággal, és hogy az mit tett velünk, a darabban ezekkel
a kérdésekkel is igyekszik megbirkózni. Léván a Reviczky Házban is bemutatásra került a dráma, amely a felvidéki magyarság rendszerváltás kori sorsát igyekszik színpadi eszközökkel szemléltetni.
A színdarab Csáky Pál író, EP-képviselő műve alapján készült a komáromi Boráros Imre
Színház előadásában.